Női magazinokban, online életmódportálokon naponta olvashatunk az inzulinrezisztenciáról, az „IR diétáról”, 160 grammos étrendről. Szerencsére találunk szakszerű, informatív írásokat, amelyek segíthetnek a fel nem ismert esetek beazonosításában, a megfelelő étrend kialakításában, változatossá tételében. Sajnos tévinformációk is keringenek, Facebook csoportokban értékelik az érintettek egymás laborleleteit, és bátran diagnosztizálnak – saját tapasztalataik alapján, de képesítés, átfogó szaktudás nélkül.

Mi ez, az egyre többeket érintő – sokak által divathóbortnak minősített – anyagcserezavar? Kiket érinthet, és egyáltalán visszafordítható-e?

Mi történik ilyenkor a testünkben?

A sejtek „fűtőanyagául” szolgáló cukormolekulák sejtfalon való átjutását a hasnyálmirigyben termelődő inzulinmolekulák segítik. A bonyolult hormonális szabályozásban az inzulintermelés egyik fő parancsa a vér megemelkedett cukorkoncentrációja. Az inzulinmolekulák „kézen fogják” a cukormolekulákat, és a sejtfalon „kopogtatva” segítenek azok sejtbe jutásában. Amikor az inzulinmolekulák jelzésére egyre kevésbé reagálnak a sejtek, a szervezet több inzulin kiválasztásával reagál. Idővel a sejtfali receptorok már a több inzulinmolekula hangosabb „dörömbölésére” se „nyitnak ajtót”. Ezt az állapotot nevezzük inzulinrezisztenciának. A vér inzulinszintje az étkezések után megugrik, majd a vérben keringő több inzulin hatására a vércukorszint hirtelen csökken le: ennek tünetei lehetnek az elviselhetetlen szénhidrátéhség, remegés, szédülés, akár a rosszullétig fokozódva.

Hogyan függ össze ez a cukorbetegséggel?

Hiszen, ha van elég inzulin, akkor nem lesz magas a vércukorszint, ugye?

A hasnyálmirigy sajnos nem „edzhető”, nem lesz erősebb, hatékonyabb a folyamatos inzulin-túltermeléstől. Sőt: évek-évtizedek alatt az inzulintermelő kapacitása lecsökken. A vérben keringő cukor ilyenkor már nem képes bejutni a sejtekbe, hiszen eddigre már nem is termelődik elég inzulin, és/vagy nagyon lecsökken az inzulinmolekulák hatékonysága. Ilyenkor már megemelkedik a vércukorszint – elsősorban magas glikémiás indexű étkezés, nagyobb mennyiségű szénhidrátfogyasztás után. Ez már a csökkent glükóztolerancia állapota, amely életmódkezelés nélkül előbb-utóbb cukorbetegséghez vezethet. Ebből logikusan következik az a nagyon fontos megállapítás, hogy a már kialakult cukorbetegség esetén is érvényesek és követendők az inzulinrezisztencia kezelésére vonatkozó táplálkozási alapelvek és életviteli tanácsok.

Mi állhat ennek az elterjedt anyagcserezavarnak a hátterében?

Elterjedt elgondolás, hogy a túlélést segítő energia-raktározási képesség evolúciós előnyként jelent meg őseinknél. A mai kor emberére jellemző mozgásszegény életmód, a fejlett világban könnyen és nagy mennyiségben elérhető táplálék állandó energiatöbbletet jelent, így már nincs szükség a „spórolásra” – ez a genetikai örökség sajnos inkább a cukorbetegség kialakulására hajlamosíthat. A gyermekkorban is egyre jellemzőbb elhízással az inzulinrezisztencia már fiatal korban is jelentkezhet – így a megelőzésre (főleg az érintett családokban) már gyermekkorban érdemes odafigyelni. A genetikai örökség és túlzott energiabevitel mellé társuló krónikus stressz, a hosszú ideig tartó hormonkezelés, a szélsőséges táplálkozás, a krónikus D-vitamin hiány, a tartós kialvatlanság is beindíthatja a szénhidrátanyagcsere egyensúlyának az inzulinrezisztenciához vezető felborulását.

Milyen tünetek esetén érdemes az inzulinrezisztencia lehetőségére gondolni?

Legtipikusabb tünet a hasi típusú elhízás: ilyenkor a zsírdepók elsősorban a hashártya alatt, a szervek között halmozódnak fel – ez a zsigeri zsír a fenéken-combon látható zsírpárnákkal szemben csökkenti a sejtek inzulinérzékenységét. Tipikus IR jelenség az étkezés után jelentkező rosszullét – ezt az „inzulinfröccstől” hirtelen leeső vércukorszint okozza. Gyorsan jelentkező éhség, tűrhetetlen sóvárgás az édességek után, ingerültség, szédelgés lehetnek a kezdeti élmények. Ez átfordulhat a tipikus hipoglikémiás tünetekbe: erős izzadás, szapora szívverés, remegés, akár ájulás is felléphet.

Nőknél az inzulinrezisztencia gyakran társul a PCOS mozaikszóval jelzett policisztás petefészek szindrómával. A menstruáció rendszertelensége, sikertelen teherbeesés, férfias jellegű kopaszodás, túlzott szőrnövekedés miatt fordulnak a hölgyek nőgyógyászhoz, endokrinológushoz, és csak a vizsgálatok során derül ki, hogy a hormonális szabályozás komplex zavara a szénhidrát-anyagcserét is érinti.

A közhiedelemmel ellentétben az IR nem női „kiváltság”, a metabolikus szindróma tipikus tünetei: hasi hízás, magas vérnyomás, vérzsírszint eltérések, zsírmáj diagnózisa esetén érdemes utánajárni az inzulinrezisztenciának is.

Hogyan diagnosztizálható az IR?

Mivel a megemelkedett inzulinszint sokáig képes kompenzálni a vércukorszint étkezés utáni megugrását, a vércukorszint hosszú évekig nem mutat eltérést. Az inzulinszint megugrását az egyszerű – ujjbegyből vagy vénás vérből történő – vércukormérés nem jelzi, ehhez glükózterheléses vizsgálat kell, ahol 3 vagy akár 5 alkalommal mérik a vércukorszint és inzulinszint alakulását. A laborleleteket szakorvos tudja értelmezni, aki nem csak a határértékeket és görbéket nézi, hanem a páciens kórelőzményét, tüneteit, más vizsgálati eredményeit (pl. nemi hormonszintekre, pajzsmirigyműködésre utaló laborértékek) is figyelembe veszi. Legegyértelműbben a kiugró inzulinszintek, és a túl sok inzulin hatására „beeső” vércukorszint figyelmeztetnek az anyagcsere-zavarra.

Biztosan cukorbeteg lesz minden IR-s? Szerencsére nem!

Gyógyítható ez az állapot? Ha a hajlam nem is tüntethető el, az időben bevezetett életmódkezelés hatására javulhat az inzulinérzékenység, megállítható-lassítható az inzulintermelő kapacitás vesztése, és a kellemetlen tünetek nagy részétől is meg lehet szabadulni. De ez nem valami csodaszer vagy villámdiéta hatására fog megtörténni!

Az inzulinrezisztenciával való együttélés hosszú távú életprogram

Az életmódváltás elköteleződést, kitartást, önmagunkra való folyamatos odafigyelést kíván. A szakemberek által összeállított kezelésnek része lehet a szénhidrátanyagcserét támogató gyógyszer szedése, melynek adagolása a kezelés előre haladtával változhat, idővel akár el is hagyható. Dietetikus segíthet a kezelés alappillérét nyújtó kiegyensúlyozott étrend testre szabásában, az étkezési ritmus megtervezésében, a javasolt alapanyagok megismerésében.

Az IR étrend alapja az egyéni szükségletek alapján meghatározott energiaigény és szénhidrátmennyiség napi többszöri – általában 5-6 – étkezésre szétosztva, elsősorban kisebb vércukoremelő hatású élelmiszerekből összeállított, magas rosttartalmú, egészséges alapanyagokat tartalmazó fogások. A kezdetben „macerásnak” tűnő számolgatás ellenére az étrend hamarosan természetessé, rutinszerűvé válhat. Az elvek következetes betartása, a megfelelő fizikai aktivitás és a szénhidrátanyagcserét-támogató, igazoltan hatásos étrendkiegészítők segíthetnek a kiugró inzulinértékek elkerülésében. Mindez felfogható egy cukorbetegséget megelőző stratégiaként is, amely a hajlamot hordozó családokban akár már a tünetek megjelenése előtt hasznos lehet. Ha a kiegyensúlyozott – szélsőségektől tartózkodó – étkezéshez rendszeres testmozgás társul, és sikerül nemcsak az esetleges súlyfeleslegnek, de a krónikus stressznek, kialvatlanságnak is búcsút inteni, máris sokat tettünk saját egészségünkért.

Mivel az IR gyakran komplex problémakör részeként jelentkezik (nemi hormon eltérések, autoimmun pajzsmirigy-alulműködés, coeliakia, táplálék-intolerancia, krónikus emésztőszervi problémák), folyamatos szakorvosi felügyelet szükséges a sikeres kezeléshez. De az érintett egyén eltökéltsége, a saját magáért való tenni akarás is a sikeres terápia alapfeltétele.

Soltész Erzsébet dietetikus

A Diabess.hu külsős szakírója – maga is cukorbeteg érintettként – dietetikai előadások, egészségnapok, vállalati egészségfejlesztési programok során igyekszik átadni a cukorbetegséggel és a kiegyensúlyozott táplálkozással kapcsolatos ismereteit. Kilenc év aktív alapítványi munka után jelenleg külsős tanácsadóként vesz részt az Egy Csepp Figyelem Alapítvány edukációs projektjeiben.

Fő érdeklődési területe a kiegyensúlyozott táplálkozás és az emésztőrendszeri mikrobiom szerepe a metabolikus szindróma megelőzésében. A rosttudatos táplálkozásról szóló, dietetikus szerzőtársával írt könyve 2020-ban jelent meg A rost jó! címmel. Rendszeresen kérik fel szakértőnek a cukorbetegséggel és a rosttudatos táplálkozással kapcsolatos cikkek, szakmai anyagok kapcsán.