Táplálkozás
A cukorbetegek ehetnek kenyeret, de nem bármennyit. Elsősorban a magas rosttartalmú, teljes kiőrlésű gabonát jelentős hányadban tartalmazó kenyér/pékáru javasolt. Egy étkezésbe jellemzően 1 normál vagy 2 kisebb szelet kenyér vagy 1 darab átlagos nagyságú pékáru fér bele. Érdemes néhányszor lemérni az adagot, majd kiszámítani a szénhidráttartalmat (ez 100 gramm kenyérfélére jellemzően 33-50 gramm közötti. Fehér kenyérnél kb. a mért tömeg fele a szénhidrát, teljes kiőrlésű kenyérnél ennél kb. 20%-kal kevesebb).
A cukorbeteg étrend célja a vércukorszint egészségeshez hasonló határok között tartása. A vércukorszintet legközvetlenebb módon az ételekben, italokban található szénhidrát emeli. Ezért az étrend előírja a napi összes, és az egyes étkezésekre fogyasztható szénhidrátmennyiséget. A kenyérfélék keményítőtartalma ebbe beszámítandó. A vércukoremelő hatást mérsékeli a teljes értékű gabona rosttartalma és a kenyér mellé fogyasztott zöldség.
A cukorbetegek is ehetnek panírozott ételeket, de érdemes az elkészítési módon változtatni. A hagyományos panír gyors vércukoremelő hatású. A finomliszt és zsemlemorzsa szénhidráttartalma magas (egy tenyérnyi rántott húsnál kb. 20 gramm szénhidrátot jelent). A bő zsiradékban sütés jelentősen növeli az étel energiatartalmát. Egészségesebb változat, és a vércukorszintet sem emeli olyan hirtelen a teljes kiőrlésű liszt, zabpehely, zabkorpa, tört vagy darált olajos magvak felhasználásával, sütőben elkészített bundás hús/zöldség.
A cukorbeteg étrend célja a vércukorszint egészségeshez hasonló határok között tartása. A vércukorszintet legközvetlenebb módon az ételekben, italokban található szénhidrát emeli. Ezért az étrend előírja a napi összes és az egyes étkezésekre fogyasztható szénhidrátmennyiséget. Ebbe a panírozott/bundás étel keményítőtartalma beszámítandó.
A cukorbetegség sikeres karbantartásához a rendszeres testmozgás mellett követni kell a javasolt étrendet. Ebben a napi szénhidrátbevitelt legalább napi 3, de sok esetben 5-6 étkezésre osztják szét a hirtelen és jelentős vércukor-emelkedés elkerülése érdekében. Diétával is karbantartható állapot esetén általában napi 4-5 étkezés a legkedvezőbb. A cukorbetegek tablettás és/vagy injekciós kezelését mindig a kezelőorvos állítja be. Az orvosi életmódkezelés célja a vércukorszint egészségeshez hasonló határok között tartása, a szövődmények kockázatának csökkentése. A gyógyszerek és az inzulin csökkentik a vércukorszintet, ezért szükséges a meghatározott mennyiségű szénhidrátot elfogyasztani. A cukorbeteg egyéni jellemzői (életkora, fizikai és szellemi állapota, életmódja) befolyásolják a választott terápiát. Az étrend mindig a kezeléshez igazodik. A szedett gyógyszerektől, injekciós készítmények típusától függ, hogy a napi étkezések száma és időzítése milyen határok között változtatható. Erről a kezelőorvos, dietetikus tud tájékoztatást adni.
A kiegyensúlyozott táplálkozásba az alkoholos italok csak kis mennyiségben, alkalmi jelleggel férnek bele. Cukorbetegség esetén is javasolt a mértékletesség, nőknél 1, férfiaknál legfeljebb 2 egységnyi alkoholos ital fogyasztása megengedett. 1 egység alkoholos ital például 1-1,5 dl bor, 1 pohár sör, 3 cl tömény ital. Az alkoholos italok jelentős energiatartalmukkal hozzájárulhatnak a súlygyarapodáshoz. Az édes italok (például likőrök, édes borok, koktélok) cukortartalma hirtelen megemelheti a vércukorszintet. Ellentétes irányú hatás, hogy maga az alkohol a lebomlásáig gátolja a szervezet saját vércukorszabályzó folyamatait. A tömény italok (például pálinka, whiskey, vodka) vagy nagyobb mennyiségű száraz bor elfogyasztása ezért kóros vércukoresést (hipoglikémia) is okozhat, főleg inzulinkezelés és bizonyos cukorbeteg gyógyszerek mellett. Alkoholfogyasztás csak étkezéshez kapcsolódóan javasolt, és érdemes gyakrabban ellenőrizni a vércukorszintet!
A cukorbetegnek a hirtelen vércukor-emelkedést kiváltó ételeket, italokat, így a cukrot és a magas cukortartalmú élelmiszereket kerülnie kell. A hagyományos cukron kívül a barna cukor (nádcukor), méz, gyümölcscukor (fruktóz) és az édes növényi kivonatok (juharszirup, kókuszvirágcukor, almacukor, fügecukor) fogyasztása sem javasolt. Édesítésre használhatók energiamentes édesítőszerek és energiát (szénhidrátot) tartalmazó édesítőszerek.
Az energiamentes édesítőszerek legtöbbje intenzív édesítőerejű vegyületekből áll (szacharin, Na-ciklamát, aceszulfám-K, aszpartám, szukralóz). A folyékony, tabletta vagy por formájú termékek különféle márkanéven kaphatók. Energiamentes természetes édesítőszer a növényi kivonatból készülő sztívia (sztévia, stevia).
Az energiát tartalmazó édesítőszerek szénhidráttartalma beszámítandó. Ide tartozik a diétás élelmiszerekben használt maltit, izomaltit, szorbit, valamint a xilit. Napi bevitelüket korlátozzuk 10-30 grammban, mert nagy mennyiségben puffadást, hasmenést okozhatnak.
Az eritrit és sztívia keverékéből készülő négyszeres édesítőerejű cukorhelyettesítő jó alternatíva: nincs beszámítandó szénhidráttartalma, mellékíze nem jelentős, és felhasználása is gazdaságos.
A Glikémiás Index vagy GI százalékos formában fejezi ki, hogy az adott élelmiszer mennyire emeli meg a vércukorszintet a szőlőcukorhoz képest. A Glikémiás Index alapján csoportosíthatók a szénhidrátot tartalmazó élelmiszerek alacsony, mérsékelt és magas glikémiás indexű csoportokba. Károsodott szénhidrát-anyagcsere esetén kerülni kell a hirtelen, jelentős vércukor-emelkedést okozó ételeket, így a cukorbetegség és az inzulirezisztencia javasolt étrendje is elsősorban alacsony és mérsékelt glikémiás indexű élelmiszerekből áll. Nem javasoltak a magas glikémiás indexű, ún. gyors felszívódású szénhidrátok. Nehéz konkrét GI értéket rendelni egy élelmiszerhez, mert a vércukor-emelkedést más tényezők is befolyásolják, például az adott étkezés teljes szénhidrát-, fehérje-, zsír- és élelmirost-tartalma, az alkalmazott konyhatechnika is számít. A teljes étkezésre vonatkoztatott úgynevezett glikémiás terhelés az elfogyasztott mennyiséget is figyelembe veszi, de nehézkessége miatt ezt a mutatót a gyakorlatban nem használják.
A cukorbeteg étrend előírja a vércukrot leginkább emelő szénhidrát napi és étkezésenként fogyasztható mennyiségét. Kerülendő a cukor minden formája és a vércukrot gyorsan emelő élelmiszerek, így a nagy cukortartalmú bolti édességek, üdítők, méz, szirupok, aszalt gyümölcsök, és a magas keményítőtartalmú „üres” nasik: puffasztott pelyhek, kekszek, nápolyik, sós ropogtatnivalók.
A szénhidráttartalom beszámításával, egyszerre kisebb mennyiségben fogyaszthatók a gabonafélék, lisztes áruk, kenyérfélék, keményítőtartalmú/magasabb szénhidráttartalmú zöldségek (kukorica, burgonya, zöldborsó, sárgarépa, sütőtök), a száraz hüvelyesek, gyümölcsök, tej, joghurt, kefir és a szénhidrátot tartalmazó édesítőszerek.
A hazai étrend gyakori szereplői, és egyben kiemelkedő szénhidráttartalmú zöldségek a zöldborsó (14 g), sütőtök (16,5 g), burgonya (18,4 g-tól, évszaktól, fajtától függően), csemegekukorica (23,6 g).
Az alacsony szénhidráttartalmú (kevesebb mint 5 gramm szénhidrát/100 gramm élelmiszer) zöldségek normál adagját nem kell beszámítani, ilyen például az uborka, paraj, spárga, fejes saláta, kínai kel, brokkoli, retek, sóska, zöldpaprika, savanyúkáposzta, karfiol, paradicsom, kelkáposzta és a padlizsán. A sajt, vaj, tejszín, tojás, a különféle húskészítmények, (néhány szem) olajos mag szénhidráttartalmával sem számolunk a gyakorlatban.
A cukorbeteg étrend előírja a szénhidrát napi és étkezésenként fogyasztható mennyiségét. A szénhidráttartalmú élelmiszereket a gyakorlatban „gyors” és „lassú” felszívódású csoportokba soroljuk. A „gyors” felszívódású szénhidrátok hirtelen emelik a vércukorszintet, így ezekből egyszerre csak kevés fogyasztható, lehetőleg valamilyen rostforrással, „lassú” szénhidráttal társítva. „Gyors” szénhidrát a tej és az alacsony zsírtartalmú tejtermékek, a gyümölcsök, a burgonya, a zöldborsó, a kukorica, a magas keményítőtartalmú, illetve finomlisztből készült pékáruk, tészták, köretek, a rizs, a burgonya, gabonapelyhek, puffasztott szeletek. „Lassú” felszívódású szénhidrátforrások a teljes kiőrlésű gabonafélék, és ezekből készült élelmiszerek, a barna rizs, a bulgur, a durumlisztből készülő tészták, a száraz hüvelyesek, az olajos magvak és diófélék, az alacsonyabb szénhidráttartalmú zöldségek és a magasabb zsírtartalmú tejtermékek (pl. túró, tejszín). A napon belüli természetes vércukorszint-ingadozáshoz igazodva a „gyors” szénhidrátok fogyasztását elsősorban a délelőtti és délutáni órákra időzítjük (például tízórai, uzsonna formájában, esetleg ebédbe beleszámított mennyiségben).
A cukorbetegek étrendjére is érvényesek a kiegyensúlyozott táplálkozás alapelvei. Előnyben részesítendők a magas rosttartalmú zöldségek, teljes kiőrlésű gabonafélék, a magas korpatartalmú kenyerek és pékáruk, gyümölcsök, a sovány tej és tejtermékek. A betegséggel gyakran társuló túlsúly/elhízás esetén cél a súlyfelesleg leadása, mert ez javítja az anyagcsere-állapotot is. Az alapanyag-választás mellett az ételkészítési mód is befolyásolja az elkészült étel energia- és szénhidráttartalmát. Nem előnyös a bő zsiradékban sütés, a fehér lisztes panírozás/bundázás, a fehér lisztes rántás/habarás. Növeli az étel vércukoremelő hatását a pürésítés, pépesítés, áttörés.
Kedvező a rakott, töltött ételeknél a rizs egy részének cseréje barna rizsre, zabpehelyre, hajdinára, árpagyöngyre. A fehér lisztet ételféleségtől függően részben vagy egészben helyettesíthetjük teljes kiőrlésű verzióval, zabliszttel, zabpehellyel, hüvelyesek vagy olajos magvak lisztjével. Rántás/habarás helyett a főzeléket, krémlevest saját anyagával sűríthetjük. A bő zsiradékban sütést kerüljük. Készítsük az ételeket párolással, gőzben, fogyasszunk minél több „ress” zöldséget. Legtöbbször sütőben, kevés olaj használatával is elkészíthetők a hagyományosan bő zsiradékban sülő ételek.
A dietetikus szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember. A cukorbetegség sikeres karbantartásához a javasolt étrend alapelveit meg kell tanulni, és a mindennapi gyakorlatba is be kell építeni.
Az orvosi kezeléshez, fennálló betegségekhez igazodó táplálkozás segíthet a súlyfelesleg leadásában, a jó vércukorkontroll elérésében, további betegségek megelőzésében. A táplálkozástudományi ismeretekkel és gyakorlati tapasztalattal rendelkező dietetikus segíti az előírt diéta elsajátítását, gyakorlati megvalósítását, közérthető tanácsokat ad az alapanyagválasztáshoz, konyhatechnikák kiválasztásához, megtanítja a tápanyagtáblázat használatát és a szénhidrátszámítást, hasznos segédanyagokat ad át, válaszol a táplálkozást érintő kérdésekre.