Cukor: az egyik legerősebb függőségünk

Többször írtunk már a cukorról való leszokás nehézségeiről és előnyeiről. Sajnos, vannak olyan helyzetek, amikor a cukor radikális csökkentése már nem a szabad választásunk, hanem az egyetlen lehetőségünk.

Friss cukorbetegként szembesülni azzal, hogy le kell mondani az édességekről, és radikálisan kontrollálni kell a bevitt szénhidrát arányát, elsőre elég sokkoló, de van, akinek éppen ez a figyelmeztetés kell ahhoz, hogy elkezdjen sokkal egészségesebben élni, odafigyelni magára.

De miért is olyan nehéz lemondani a cukorról?

Vizsgáljuk meg a cukorfüggőség érzelmi hátterét. A cukor, vagy pontosabban az édes íz sokaknak ugyanis nem csupán egyet jelent a többi íz közül, hanem nagyon erős érzelmeket.

A családi együttlét, a biztonság, a gondoskodás, a jutalmazás íze ez: sok szülő, nagyszülő csak ilyen módon tudja kifejezni szeretetét, gondoljunk csak a szülinapi vagy karácsonyi csokiáradatra, amivel a gyerekeket elárasztják. Nehéz élethelyzetekben, magánéleti vagy szakmai kudarcok után sokan használják fájdalomcsillapítónak, vigasztalásként, kompenzálásként az édességet. Van, aki a dühét, frusztrációját fojtja süteménybe. Egyszerű kimerültség is lehet a nassolás mögött, annak a vágya, hogy szünetet tartsunk: ha valakire túl nagy felelősség és stressz hárul, hajlamos lehet más területen teljesen kiengedni és elveszteni a kontrollt. A cukorfüggőségnek sok arca van, a gyerekei után minden sütimaradékot megeszegető, „takarékos” kisgyerekes szülőktől a tévé előtt nassoló, duci kamaszokon keresztül a folyamatosan éjszakázó programozóig, aki kimerülten dönti magába a ragacsos energiaitalokat és üdítőket a határidős munkák során. És persze ott van a jószívű nagymama, aki minden hétvégén teljes hadseregnek való, kalóriadús süteményhegyeket varázsol, és „megszakad a szíve”, ha csak egy morzsa is megmarad belőle, ezzel tartva sakkban az egész családot.

A legfontosabb, hogy a cukor-túladagolás, amiben nap, mint nap élünk, nem tudatos folyamat, de annál erősebb. Ahogy Sarah Wilson, a Leszoktam a cukorról c. könyv szerzője írja: „Mélyen gyökerező ellenállás él bennünk a cukorról való lemondással szemben. Úgy nőttünk föl, hogy érzelmileg és fizikailag egyaránt ragaszkodjunk hozzá. Már a puszta ötlet, hogy nem nyúlhatunk a cukorhoz bármikor – amikor örvendezünk vagy ünnepelni szeretnénk, netán épp ellenkezőleg: amikor elfáradunk vagy rossz a kedvünk –, megrémiszt minket.”

Mit pótolunk a cukorral az életünkben?

Ha szigorú orvosi javaslatra vagy saját elhatározásból radikálisan csökkenteni akarjuk a cukrot a táplálkozásunkban, keressük meg a saját belső indítékainkat, hogy eleve miért is kötődünk hozzá, mit is pótolunk vele?

• A hiányzó szeretetet?
• A hiányzó biztonságérzetet?
• Az elveszett emberi kapcsolatokat?
• A hiányzó pihenést és alvást?
• Egyszerűen unalomból nassolunk?
• Vagy megpróbáljuk eltompítani magunkat, hogy ne kelljen fájdalmas érzésekkel szembesülnünk?
• Jutalmazzuk magunkat vagy másokat vele?
• A gondoskodásunkat, ragaszkodásunkat akarjuk kifejezni valaki felé?

Sokkal könnyebb lesz az orvos által javasolt életmódváltás, ha közben elvégezzük ezt az önismereti munkát és átgondoljuk, hogy milyen erős lélektani okok miatt ragaszkodunk annyira a cukorhoz, annak ellenére, hogy tisztában vagyunk vele, mennyire káros lehet. Ha megértettük ezeket a mély, erős indítékokat, már sokkal könnyebb dolgunk van: jöhet végre az új, egészséges szokások kialakítása. A szerencse az, hogy nem az a cél, hogy a lehető legszigorúbb szabályokat vezessük be egyik napról a másikra, hanem kis lépésekben haladjunk a célunk felé, ez jóval tarthatóbb is lesz így.

A továbbiakban abban segítünk, hogy ezt az átállást valóba örömmel végezzük, és megértsük, hogy kis változtatásokkal cukorbetegként is ugyanúgy élvezhetjük továbbra is az életet és az ételeket, mint eddig.

Praktikus tanácsok a cukorfogyasztás csökkentéséhez

• Mindenképpen be kell tartanunk az orvosunk által előírt étrendet, ezt nagyon komolyan kell vennünk. Más területen viszont lazíthatunk: engedjünk meg magunknak több pihenést, több alvást, több szórakozást! Tudatosan hangoljuk optimistára magunkat: az életet és az ételeket ugyanúgy fogjuk élvezni továbbra is, mint korábban, sőt, akár jobban is!
• Értsük meg, hogy mi helyett nassoltunk korábban. Szeretethiányból? Azért, mert sosem törődtünk magunkkal, és a „legalább ennyi jár…”-érzése miatt tömtük magunkat? Egyszerűen azért, mert leragadtunk a tévé elé, és unatkoztunk? Készüljünk fel rá, hogyha változást akarunk elérni, aktívabb életet kell élnünk, és nem csak fizikailag, de lelkileg és szellemileg is.
• A mozgás endorfint termel, keressük meg a számunkra legszimpatikusabb mozgásformát, és járjunk el rendszeresen edzeni! Lehet, hogy éppen táncolni vagy túrázni lesz kedvünk, ne csak hagyományos sportokban gondolkodjunk! Már az is sokat számít, ha a munkahelyünk felé gyalog teszünk meg 1-2 megállót. Ha unokáink vannak, rendszeresen el lehet őket hozni gyalog az óvodából, bölcsődéből.
• Vezessünk étkezési naplót! Sokszor már önmagában az, hogy vezetjük az étkezéseinket, önfegyelemre, tudatosságra nevel.
• Az otthonunkból száműzzük a kekszet, csokit, nassolnivalót, üdítőt! Ha nincs kísértés, egyszerűbb betartani a szabályokat. De nem az a cél, hogy üresen tátongjon a konyhánk: tegyünk egy szemfüles túrát a piacon, ismerjük meg az egészséges finomságokat, és élvezzük az új lehetőségeket. Böngésszünk cukorbetegeknek szóló recepteket, találjunk új alapanyagokat, elkészítési módokat!
• Berögződött szokásainkat cseréljük be egészségesebbekre: ne megvonásként, hanem lehetőségként tekintsünk a cukor elhagyására. Fagylalt helyett fagyasszunk le natúr joghurtot gyümölccsel. Desszertként együnk gyümölcsöt, magokat, pár szelet zsírszegény sajtot vagy zöldség szeletkéket. Vegyünk egy zöldségcentrifugát, mixeljünk színpompás zöldségleveket!
• Sose főzzünk, süssünk kétfélét! Szoktassuk rá a családunkat is az egészséges ételekre! Ha mégis nagyon ragaszkodunk a hagyományos receptjeinkhez, a megszokott ízvilághoz, keressük meg ezek egészséges alternatíváit! Érdemes a természetes édesítőket használnunk, mint a sztívia vagy a nyírfacukor, a kémiailag előállított aszpartám vagy szacharin helyett.
• Az üdítőket és a cukros tejeskávét cseréljük le egészséges gyógyteákra, melyeknek vércukorcsökkentő tulajdonsága van. Rengeteg olyan gyógynövényt is ismerünk, melyek jótékony hatással vannak a vércukor felszívódásra, az anyagcserére, hiszen a betegség már az ókor óta ismert. A következő gyógyteák kiválóan működnek kiegészítő kezelésként a diéta vagy a gyógyszer/inzulin mellé: a cukorbetegeknek kifejlesztett Diabess-Györgytea, Gyuri bácsi epebarát cukorteája, a Fekete áfonyaleveles teakeverék, de ihatunk erdei szederlevél teát vagy csalánteát is, mindkettőnek nagyszerű a vércukorszint-stabilizáló hatása.
• Érdekes tapasztalat, hogyha visszafogjuk a cukor fogyasztását, lassan valóban elkezdjük másként érzékelni az ízeket. Pl. a korábban szeretett tejcsokiból még egy kockát is émelyítőnek találunk majd, és ragacsosan édesnek érezzük az ízesített jeges teákat. Ehelyett elkezdjük végre élvezni az eredeti ízeket és aromákat, melyeket a domináns édeskés íz eddig teljesen elnyomott.
• Beszélgessünk sokat (személyesen vagy az interneten) sorstársainkkal! Örüljünk az egyre javuló közérzetünknek, a fogyatkozó kilóknak és annak, hogy mindezt a változást az egészségünkért tettük. Legyünk büszkék rá, hogy környezetünknek, gyerekeinknek, társunknak, barátainknak is példát mutatunk!