2025.01.27.
Az év gyógynövénye 2025: páfrányfenyő (Ginkgo biloba)
Mint minden évben, idén is sorra kerülnek nyilvánosságra az év különböző fajai. A természettudományos társaságok jó pár éve választanak ki egyet az általuk megfigyelt fajok közül, hogy az így reflektorfénybe került faj segítségével valamilyen figyelemfelhívó kampányt indítsanak, vagy egész egyszerűen valami környezetvédelmi, tájhasználati problémakörre hívják fel vele a figyelmet.
A Magyar Gyógyszertudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2013 óta választja meg az „év gyógynövényét”. A kezdeményezés célja, hogy a reflektorfénybe került gyógynövény felhasználási lehetőségei, növénytani jellegzetességei széles körben ismertté váljanak. 2025-ben az év gyógynövénye egy igazi különlegesség, az élő kövületként is számontartott páfrányfenyő (Ginkgo biloba) lett!
A „növényi dinoszauruszok” feltámasztása
A világszerte közismert és látványos dinoszauruszok feltámasztásával kapcsolatban már nagyon sok elmélet, regény és film is született, jóval kevésbé közismertek viszont az archeobotanika, azaz a régi növényfajokkal foglalkozó tudomány tevékenységei. Az ősi, kihaltnak vélt növényfajok kutatói egyebek mellett sokszor ásatások során megtalált kutakból, épségben feltárt edények aljából, esetleg az ősemberek által használt barlangokból igyekeznek összeszedni az eleink által használt növények magjait, maradványait, melyeket aztán alapos vizsgálatnak vetnek alá.
Az alaki és genetikai vizsgálatok mellett különlegesen érdekesek az úgynevezett csírázás-képességi vizsgálatok, azaz annak megfigyelése, hogy az akár több száz, vagy több ezer éves növénymagok vajon képesek-e még kicsírázni, miáltal a régi fajták, fajok ismét „feltámaszthatók” lennének. Nem meglepő módon a magvak többsége már nem csírázóképes, de nagy ritkán mégis siker koronázza a kutatók próbálkozásait!
A Bükkben is találkozhatunk velük
A régi növények egy részét már csak fosszíliaként, azaz kőzetben megőrződött lenyomat formájában, vagy megkövesedett állapotban ismerjük. Ilyen régi növényekkel még a jórészt tengeri meszes üledékből felépülő Bükk turistaútjain is szinte bárhol találkozhatunk, a háromnapos gyógynövénytúrákon részt vevő érdeklődők nagy örömmel veszik kezükbe a megkövesedett növénymaradványokat!
Páfrányfenyő, azaz az „élő kövület”
A régi növénytani munkákban halfarkfának is nevezett páfrányfenyő rendkívül ősi növényfaj, amely mintegy 270 millió éve fejlődött ki. Az európai kutatók évszázadokon keresztül csak a kőzetekben megőrzött lenyomatait ismerték, aminek következtében kihalt fajként tartották számon.
Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor ezt a hajdan nagy elterjedési területen megtalálható fajt a XVIII. század közepén Kína egyik kisebb tartományában, Szecsuánban teljes életnagyságban megtalálták! Az ősi növényfaj, bár minden rokonát elveszítette, a Föld ezen kis szegletében mégis sikeresen túlélte az évmilliók kataklizmáit!
A páfrányfenyő ezt követően hamar kedvelt dísznövénnyé vált, a kínai templomkertek után 1758-at követően Európában is nagy számban telepítették.
Gyógyászati szerepe is jelentős
A jellegzetes levélformájának köszönhetően kedvelt kétlaki díszfát nemcsak a hagyományos kínai orvoslás tárházában, de néhány száz éve az európai gyógyászatban is számontartjuk. A rendkívül hosszú életű, akár ezer évnél is tovább élő egyszikű fafaj leveleit gyűjtjük, a kínai orvoslás hagyományai szerint a legjobb készítményeket a tavaszi és az őszi levelek közös keverékéből készíthetjük. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben páfrányfenyőlevél (Ginkgo folium) néven hivatalos drog.
A növényben lévő hatóanyagoknak köszönhetően teája kiválóan serkenti az agyi vérellátást, ezért időskori demencia esetén is alkalmazható. Mindemellett jótékonyan hat a visszértágulatra, aranyérre és a fekélyes betegségekre is. Sokan alkalmazzák szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására is. Fokozza az anyagcserét, kiváló antioxidáns.
Dr. Pottyondy Ákos