2026.01.29.
Év gyógynövénye 2026: kerti kakukkfű (Thymus vulgaris)
Mára hagyománnyá vált, hogy a természettudományos társaságok minden évben kiválasztanak egyet az általuk megfigyelt fajok közül, amely apropóján egy aktuális egészségügyi, környezetvédelmi, tájhasználati problémakörre fókuszáló, egész éven át tartó figyelemfelhívó kampányt indítanak. A Magyar Gyógyszertudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2013 óta választja meg az „év gyógynövényét”. A kezdeményezés célja, hogy a reflektorfénybe került gyógynövény jótékony hatásai, felhasználási lehetőségei, növénytani jellegzetességei széles körben ismertté váljanak.
2026-ban az év gyógynövénye egy a Bükkben is sok helyen megtalálható, Gyuri bácsi által is kedvelt növény, a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) lett!
A kakukkfű egyike a legrégebb óta használt gyógynövényeknek, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy szárított maradványait az ősi növényekkel foglalkozó archeobotanikusok az ősemberek által lakott barlangokban is megtalálták.
A növényt az ősi kultúrák gyógyászatában is megtaláljuk: a több, mint 3500 éves Ebers-papiruszon rögzített gyógyászati leírásban is megtaláljuk, meghatározó összetevője volt az egyiptomiak balzsamozó szereinek.
A kivételesen erős gyógynövényt a görög- és latin gyógyászat művelői is előszeretettel alkalmazták: a göröghoni Hippokratész a kakukkfüvet elsősorban légzőszervi (hörghurut, köhögés) és emésztési problémákra javasolta, míg a rómaiak kiváló orvosa, Dioszkoridész szerint „a kerti kakukkfű egy kevés sóval és ecettel megiva kiüríti a székleten át a fehér nyálkás nedvességeket, leve pedig megiva azoknak jó, akik nem tudnak lélegezni…”
Szent Hildegárd szerint a kerti kakukkfű erősen melegítő és szárító hatással bír, más füvekkel keverve nem csak kelések, hanem a lepra gyógyítására is alkalmas, mely célra nem csak belsőleg, de gőzfürdőként is ajánlja.
A mezei kakukkfüvet a magyar népigyógyászat is széles körben alkalmazza: a friss vagy szárított növény immunerősítő, köhögéscsillapító, megfázást gyógyító teakeverékek alapvető alapanyaga. A benne található erős hatóanyagoknak (timol, carvacrol) köszönhetően kiváló gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő. Erőteljes melegítő, szárító gyógynövény, amely teljes lényében hordozza a tűz elemet.
A kakukkfüvek tudományos nevének (Thymus) eredetére vonatkozóan többféle magyarázat is ismert. Egyik szerint nevét a görögök által thymi-nek nevezett kelések és bibircsókok kezelésében való alkalmassága alapján, míg egy másik magyarázat szerint egy a balzsamozás sikerességéért felelő egyiptomi istenség, Thm után kapta.
A kakukkfű félék szárazabb, sziklás-kavicsos területeken, nyíltabb füves területeken, legelőkön érzik jól magukat, évelő, fásodásra hajlamos, apró (legfeljebb 20 centiméterre megnövő) félcserjék. Lilás-rózsaszínes virágzatuk az elfekvő, végükön felegyenesedő szárak végén májustól szeptemberig nyílik. Leveleik keresztben átellenesek, a különféle fajok és fajták esetében a a keskeny lándzsától az elliptikusig változó alakúak.
Illatjuk jellegzetesen aromás, a növényben található illóolajat desztillációval (vízgőz lepárlással) nyerhetjük ki. Illóolaja kifejezetten erős, közvetlenül bőrre kenve pirosas foltokat, égő érzést okozhat, ezért külsőleg leggyakrabban valami hordozó olajba keverve alkalmazhatjuk. Illóolaját vagy virágvizét párologtatóba öntve, vagy akár szaunában is használhatjuk – megelőzésre vagy gyógyításra is kifejezetten ajánlott megfázásos, influenzás időszakokban!
Használata 3 éves kor alatti gyermekek esetében nem, vagy csak erősen higított formában javasolt.
A kakukkfű nem csak a házipatika része, de konyhánknak is kiváló fűszere lehet, friss vagy szárított formában egyaránt alkalmazhatjuk.
Akár gyógyászati, akár fűszer alapanyagnak szeretnénk használni, leveles hajtásait a virágzás elején gyűjtsük. Ha hajtásait a fás részek fölött vágjuk le, akkor egy évben akár többször is szedhetünk ugyanazon tövekről.
Dr. Pottyondy Ákos