Készítsünk alkoholos gyógynövénykivonatot

KÉSZÍTSÜNK ALKOHOLOS GYÓGYNÖVÉNYKIVONATOT!

A gyógynövényeket nagyon sokféle módon felhasználhatjuk, és bár jellemzően valamilyen betegség megelőzése vagy kúrálása céljából kerülnek elő, mégis rendkívül sok örömet is okozhatnak. Kifejezetten így van ez a tinktúrának is nevezett alkoholos kivonatok esetében, melyeket így ősz végén, télen sokszor jól is eshet fogyasztani.

A gyógynövények kivonatolásának számos lehetősége ismert, a különbséget alapvetően a kivonatoló közeg jelenti, melyekkel értelemszerűen más-más ható-, íz- és illatanyagokat tudunk elkérni a növényektől. Az alkoholtartalmú folyadékokkal történő kivonatolást tinktúrakészítésnek nevezzük, függetlenül attól, hogy milyen erősségű alkohollal dolgozunk.
A népi gyógyászatban leginkább 12-15% alkoholtartalmú borokkal, illetve az akár 70%-nál is erősebb pálinkákkal dolgoztak – és dolgozunk ma is.

Csak minőségi alapanyagokat használjunk!

Amennyiben azt szeretnénk, hogy az elkészült ital ízvilágában erősebben érvényesüljenek a bele tett gyógynövények, akkor célszerű kevésbé karakteres ízű almapálinkával, esetleg borpárlattal dolgozni. Alapvetés, hogy ez esetben is kizárólag csak első osztályú alapanyagokat használjunk, a rossz pálinka gyógynövényekkel teletömve sem nemesedik! A kivonatolás sikeressége érdekében célszerű legalább 50 fokos párlatokat használni.

Egyszerű elkészítés: a „hat-hét-hat” szabály

A kivonatolás eljárása nagyon egyszerű: egy tiszta üvegbe tömörítés és erősebb nyomkodás nélkül beletesszük a friss vagy szárított gyógynövényt, hogy az legalább félig, kétharmad részig kitöltse az edényt, majd egyszerűen ráöntjük az alkoholos folyadékot. Fontos, hogy a növényt mindig lepje el az alkohol, de az üvegben mindig hagyjunk valamennyi levegőt is, hogy az érlelés során rázni tudjuk a tinktúrát.
Az összeállítást követően az üveget jól zárjuk le, majd sötét, hűvös helyen (pl. kamrapolcon) tároljuk. Az első héten naponta egyszer jól rázzuk meg az üveget, hogy a növényi részek mellé még hatóanyagban szegényebb folyadékrész keveredjen, ezzel hatékonyabbá tehetjük a kivonatolást.

A kivonatolás főszabálya (6-7-6 – azaz „hat hét hat”, tehát a hathetes időszaknak van hatása) szerint legalább másfél hónapot áztassuk a növényt az alkoholban, amit ezt követően fajtól függően leszűrhetünk, vagy éppen rajta is hagyhatunk a növényen.

A célnak megfelelően válogassuk össze a gyógynövényeket

Ha egy konkrét betegségre vagy valamely szervünk erősítésére célzottan szeretnénk tinktúrát összeállítani, külön egy gyógynövényt, vagy akár egyszerre többnek keverékét is kivonatolhatjuk. A kellemetlenebb ízű növények mellé a teakeverékekhez hasonlóan ez esetben is tehetünk ízjavítókat: akácot, édesköményt, vagy éppen hársvirágot.

Íz-illat-szín, ez is fontos lehet

Karácsonyhoz közeledve érdemes lehet a fűszeresebb ízű terméseket, leveleket is beáztatni, a különleges ízek érdekében használhatunk ánizst, borókát, de akár diót, vagy aszalt gyümölcsöket is.

Ha nem elégszünk meg a gyógynövények adta alapvetően zöldes színnel, a kivonatokat csipkebogyóval, hibiszkusszal is színezhetjük.

A kevesebb-több elv ez esetben is érvényes: 5-6 féle alkotórésznél nem szükséges többet összekeverni. A túl sok komponens íze és illata könnyen átfedheti, semlegesítheti egymást, de az ilyen sokféleség legtöbbször a hatóanyagok tekintetében sem indokolt.

Ne feledjük azonban, bármilyen finom is a tinktúra, fogyasszuk felelősséggel!

Dr. Pottyondy Ákos