2024.09.11.
Klímaváltozás és gyógynövények
„Tiszteld és szeresd a vizet, mely mindent éltet és nélküle már nem lennél!” – szól egy sor abból az imádságból, melyet mindennap elmondunk gyermekeinkkel, és ami gazdálkodóként messze többet jelent holmi haragoszöld környezetvédő szlogennél: mindennapi tapasztalás. Nagyjából az ötödik évnél tartunk, hogy nem volt tisztességes telünk, miközben februárban 30 fokot is mértünk… Felborult a világ körülöttünk, a természet 2-3 héttel korábban tart, mint ahogyan azt megszoktuk: a korábban június végére eső levendulalepárlást is a hónap elejére kellett beütemeznünk. A változás immáron tény, a kérdés inkább az, hogy vajon tudunk-e alkalmazkodni hozzá?!
Az nem rossz idő, ha esik!
A nyári gyógynövénytúrák során sokszor előfordult, hogy eső vagy vihar miatt változtatni kellett a programokon. Ilyenkor mindig kettős érzés fogott el, hiszen a „rossz idő” teljes mértékben relatív fogalom, sokkal helytállóbb volna az „alkalmas” vagy „nem alkalmas” fogalmakat használni, ami nyilván vidéki gazdálkodó életmódomból is fakad. Mert bár városon bármennyire is nem úgy tűnhet, az eső bizony áldás, ami nélkül aligha tervezhetnénk hosszú távon…
„Tartsátok meg a vizeket”
„Tartsátok meg a vizeket! A víz minden cseppje számít!” – mondta volt a 2021-ben elhunyt kutató, dr. Molnár Géza, akinek szavai azonban sajnos jobbára pusztába kiáltott szavak maradtak. A vészharangot azonban már nem csupán a kutatók kongatják, a természet is láthatóan vészhelyzeti üzemmódba kapcsolt, mindenki a túlélésre játszik.
„Kicsi vagyok én ehhez…” – gondolhatnánk, amire ugyancsak ráerősítenek a médiából ránk zúduló klímakatasztrófa snittek. Tény, hogy az izzadó jegesmedvékkel és a sivatag közepén megfeneklett halászbárkákkal illusztrált globális kampányok kontraproduktív módon némileg valóban eltávolítják tőlünk a problémát, azonban, ha kimegyünk saját kertünkbe, legalább ennyire súlyos helyzettel találkozhatunk…
A vízmegtartás kérdéskörének prioritása nélkül ma már gyakorlatilag nem képzelhető el semmiféle gazdálkodás! Éljünk akár falun vagy városon, a víz megtartása a közeljövő egyik legfontosabb kérdésköre lesz, mivel nélküle nem csupán a gazdálkodás, de a települések, így saját életünk sem képzelhető el hosszabb távon. Kertjeinkben ezért érdemes tudatosan gazdálkodni a vízzel, alaposan végiggondolni, milyen módon tudjuk legalább a minimális nedvességet biztosítani növényeink számára.
Ne kényeztessük el a növényeket!
„Szigorú nevelés, gyöngéd gondoskodás!” – vallja a Gömörben gazdálkodó ökológus, Gyulai Iván. Szavai a vízgazdálkodás tekintetében is megfontolandóak: a túlzottan elkényeztetett, túlöntözött növények akár egy hosszú hétvégét sem bírnak ki nélkülünk, míg a ridegebben tartott, csak a legszükségesebb esetben öntözött parcellák nagyobb eséllyel vészelik át a nehezebb időket is.
Saját kertünk gyógynövényeit érdemes a térség mikroklímájának megfelelően összeválogatni. A tájban vadon is megtalálható növények sokkal inkább alkalmazkodtak a helyi klímához, mint a távolabbi vidékekről származó társaik.
Őrizzük meg a csapadékot!
A talaj hihetetlen mennyiségű nedvességet képes tárolni, amely azonban helytelen talajművelés esetén könnyen el is párologhat belőle. Nagyanyáink makulátlanul gyommentes ágyásait sajnos egyre inkább el kell felejtenünk, talajtakarás nélkül egyre inkább csak gyakori, intenzív öntözéssel tudjuk életben tartani kertünket. A gyógynövények parcelláiban is célszerű zárt vegetációt kialakítani, a bokrosabb fajok körül pedig akár a „gyomok” megjelenése is segíthet bennünket. Amennyiben a talajt élő vagy holt növényi anyaggal takarjuk, úgy a talajnedvességnek akár 60-70%-át is meg tudjuk őrizni!
Amennyire tudjuk, a lehulló csapadékot igyekezzünk területünkön tartani! Kisebb gazdaságokban, házikertben az épületek tetejéről összefolyó csapadékvizet több köbméteres föld alatti tartályokba gyűjtve a barlangokhoz hasonlóan hosszabb ideig is tárolhatjuk, csökkentve ezáltal a csapadék hektikusságát, de az esővíz megtartását a lefolyást lassító folyamatos növényborítással is ellensúlyozhatjuk. A nyílt, csupasz területeken a lehulló csapadék könnyen lefolyik, így nem a területünkön hasznosul, valamint felgyorsulva komoly eróziós (talajromboló) károkat is okozhat.
Ha minden gondoskodás ellenére végül mégis öntözni kell, igyekezzünk az öntözés módját és gyakoriságát is helyesen megválasztani. Az öntözéshez lehetőleg az összegyűjtött esővizet használjunk, a munkát pedig kora reggel, vagy napnyugtát követően végezzük.
Végezetül ne feledjük: a szárazság nem ismeri az évszakokat. Az őszi és téli csapadék megléte a növények és a talajban lévő vízkészlet megőrzése érdekében ugyanis legalább annyira fontos, mint az amúgy valóban intenzív kipárolgással együttjáró nyári hőségidőszak!
A klímaváltozás hatása a gyógynövényekre
A klímaváltozás hatásait leginkább a (gyógy)növények életciklusának korábbra tolódásában érzékelhetjük, tapasztalataink szerint az elmúlt években a megszokottnál nem ritkán 3-4 héttel korábban kellett elvégezni a különféle munkálatokat, így a betakarítást, vagy éppen az illóolajok lepárlását.
Amennyiben a kertünkben termesztett gyógynövényeket valamilyen módon fel is dolgozzuk, érdemes felkészülni rá, hogy a munkálatokat a megszokottnál akár 3-4 héttel korábban kell majd elvégezni, ráadásul a régen szép egymásutánban sorra kerülő növényfajok mostanában gyakorta egyszerre jelentenek munkacsúcsot!
Beltartalom és hatóanyagok vonatkozásában ez a korábbra tolódás feltehetően nem okoz jelentős változást, valamint hozam tekintetében sem éreztünk különbséget. Feladatot és kihívást valójában inkább a különféle növények egy időben való érése, betakarítása és feldolgozása jelent, de a korábbra tolódás növényvédelmi, de akár fagyvédelmi kérdéseket is felvet!
Dr. Pottyondy Ákos