2024.11.18.

Környezettudatos karácsony

„A karácsony a szeretet ünnepe!” – hallhatjuk és olvashatjuk mostanában úton-útfélen. Szeressük egymást! – oly könnyűnek tűnik, de vajon tudunk e jól szeretni? Fontos, sőt talán mindennél fontosabb a kérdés, ugyanakkor ez esetben térjünk ki a dolog egy másik olvasatára is: vajon szeretjük-e a bennünket körbevevő, éltető környezetet, természetet? Tudunk-e teremtő jelenléttel alkotni a mindennapjainkban, vagy inkább parazita módjára szívogatjuk Földanyánk életerejét? A fogyasztás mámorába hajszolt társadalmunk korában talán különösen fontos lenne egy pillanatra ezen elgondolkodni. Ebben nagy segítséget jelenthet saját néphagyományaink megismerése, melyek évszázadokon keresztül ünneppé tudták varázsolni ezt az időszakot anélkül, hogy azt földünket terhelő fogyasztói armageddonná züllesztették volna.

Karácsony, azaz kara-csun, avagy a sötétség fordulója

A magyar népi hagyományok gyökeréhez közel ereszkedve nyilvánvalóvá válik, hogy a „karácsony” ünnepe korántsem mindig Jézus születésének ünnepét jelentette. Az őseinkhez hasonló pusztai népeknél a téli napforduló kiemelt ünnepnapnak számított. Az év legrövidebb napja – így a leghosszabb éjszakája – december 21. környékére esik, ami a lovasnomád népek hitvilágában a megújulást, a fény újjászületését is jelképezte.
A türk nyelvű népek ezt az ünnepet „kara-csun”-nak nevezték, ami lefordítva a „sötétség fordulóját” jelenti, ugyanis ezt követően az éjszakák egyre rövidebbé, míg a nappalok egyre hosszabbá válnak. Ez az ünnep a magyar hagyományrendben olyan kiemelt szerepet foglalt el, hogy neve még a nyugati típusú kereszténység felvételét követően is megmaradt.

Közös tűz, adventi koszorú, karácsonyfa

Az ünnep legősibb formáját a közös tűz gyújtása jelentette, amit naplementétől napkeltéig őrzött és táplált a közösség. A virrasztás során számot vetettek az elmúlt év történéseivel, és áldást kértek az eljövendő esztendő terveire, feladataira, ugyanis az ünnep egyúttal az év fordulóját is jelentette.

A karácsony előtti adventi időszakot a néphagyományban „kisböjtként” is említik, legfontosabb jelképe az adventi koszorú. A régi hagyományok szerint az adventi koszorú alapját fűzvesszőkből font korong jelenti, melybe belül kereszt alakban egyenlő hosszúságú ágakat tűztek. Az így kialakult kör-kereszt motívum nem csupán a közénk születő fényt (később Krisztust) jelképezi, de az évkör négyes / tizenkettes tagozódását is megjeleníti. A teljesen természetes anyagokból készült koszorút egész éven át őrizték, és csak az új koszorú elkészítésekor vetették tűzre, hogy erejével ezáltal is fűtse, melegítse az otthont és a benne lakók szívét.

Az első karácsonyfák állításának helyéről és idejéről eltérő forrásokat olvashatunk, egy azonban biztos, az elmúlt századok során a magyar néphagyománynak is részévé vált. A jellemzően örökzöld fenyő a napfordulóhoz hasonlóan szintén az újjászületés, az örök élet jelképe. Díszeit évszázadokon keresztül a természetben talált termések, formák jelentették: diót, almát, esetleg saját készítésű mézeskalácsot akasztottak rá. A legszebb díszeket olykor évtizedeken keresztül őrizték és adták tovább az újabb generációknak.

A gyógynövényeknek ilyenkor is jut szerep

A karácsony ünnepköre együtt jár a különleges, illatos ünnepi ételek és italok készítésével, fogyasztásával. „Nemcsak gyógy-, de fűszer is!” – szoktuk mondani a gyógynövényeinkre, és valóban, ebben az időszakban talán inkább utóbbi szerepük kerül előtérbe. Az ünnepi asztal finomságait kiválóan ízesíthetjük saját kertünk fűszereivel, melyek emellett akár az adventi koszorú, a karácsonyfa, vagy éppen lakásdíszek különleges alkotóelemei is lehetnek!

A gyógynövényeket ráadásul különféle ajándékok készítéséhez is felhasználhatjuk! Bármilyen egyszerűnek is tűnhet, de egy saját magunk által összeállított és elkészített teakeverék, esetleg a gyerekekkel közösen őrölt fűszersó a legtöbb esetben simán felveszi a versenyt a boltok csillogó-villogó, gyakorta egyszer használt műanyag csodáival… Pláne, ha az ünnepi estékre időben elkészítettük finom fűszeres tinktúráinkat, vagy éppen jóféle forraltbor-fűszerkeverékünket…

Dr. Pottyondy Ákos