Csipkebogyó (Rosa canina)

A csipkebogyó sokféle vitamint tartalmaz, de leginkább magas C-vitamin tartalmáról híres. Tízszer annyi C-vitamin van benne, mint a citromban. Emellett van benne A, B, K és P vitamin is, a magjában pedig E vitamin. Őszi-téli időszakban elsősorban a nátha megelőzésére ajánljuk. Immunerősítő hatása van, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Hidegen áztassuk, hogy ezek az értékes vitaminok ne illanjanak el. Érfalerősítő hatása is van, szabályozza az erek áteresztőképességét, ezért érszűkület, érelmeszesedés, visszérbetegségek megelőzésében és kezelésében is segíthet. Kismamák is fogyaszthatják. A csipkebogyót az első fagyokig, szeptembertől novemberig gyűjtjük.

Botanikai leírás

A csipkerózsa Európában honos, 1-3 m magas tüskés cserje. A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Levelei 5-7 levélkéből állnak. A drogot a csipkerózsa egészben szárított áltermése (Rosae pseudo-fructus) vagy az aszmagot nem tartalmazó terméshús adja.

Gyűjtése

A csipkerózsa éretten piros színű és kemény áltermését, a csipkebogyót az első fagyokig, szeptembertől novemberig gyűjtjük, és mag nélkül, szárítva használjuk. A dércsípte csipkebogyók szárításra nem alkalmasak.
Ha magunk gyűjtjük, a termésből a magot és a szőröket akár kézzel is ki lehet kaparni, de vigyázva, mert a szőrök a bőrön irritációt okozhatnak. Ajánlatos kesztyűt húzni hozzá. Virágszirmait, gyökerét, de leginkább a magtól megfosztott csipkehúst használjuk gyógyító célokra. 2 kg friss csipkebogyóból 1 kg szárazat kapunk.

Hatóanyag

Jelentős C-vitamin forrás, emellett más vitaminokat, karotinoidokat, pektint, szerves savakat tartalmaz. A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin is található benne.

Története

Latin neve (fordításban kutyarózsa) onnan ered, hogy gyökerének veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak.  Az ókorban sorvadásos betegségekre, a középkorban tüdőbetegségekre használták.
Egy görög legenda szerint eredetileg fehér volt a virága, de egyszer Aphrodité megsebezte magát a tüskéjével, és a vére rózsaszínűre festette a hófehér virágot.
Egyházi szimbólummá is vált: a csipkerózsa levelei alkotják a kelyhet, melyben Krisztus szent vére van. A rómaiak számára a csipkerózsa a dicsőség jelképe volt, csakúgy, mint a babérlevél.