Gyógynövények betegségekre
Milyen betegség gyógymódjára kíváncsi?
Melyik gyógynövényre kíváncsi?
Galagonya (Crataegus spp.)
A galagonya virágzó ágvég tea a szívünk védője. Kiváló vérnyomáscsökkentő. Szívritmust szabályoz, szívideget nyugtat, a szív és az erek izmait rugalmasan tartja, javítja a vérkeringést, értágító hatású. Érelmeszesedés ellen és szívkoszorúér-bántalmakra is javasolt. Szédülést, szorongást, szapora szívdobogást és rövid légzést lehet vele kezelni. Az ideges görcsök ellen is jó. Stresszoldó, nyugtató, alvást elősegítő hatású. A rohanó életmód nagyon megterheli a szívünket és az idegeket. Ezért jó, ha heti egy-két csésze galagonya teát megiszunk megelőzésként, abban az esetben is, ha egészségesek vagyunk.
Botanikai leírás
Ez a szúrós ágú, rendkívül hosszú életű cserje a szív megmentője. Egész Európában és Szibériában elterjedt, legelők és erdők szegélyében gyakori, 2-3 méter magasra is megnő, tüskés ágai szerteágazóak. Virága fehér, illatos, öt sziromlevélből áll. A sátorvirágzatuk április-májusban nyílik. A madarak szívesen fészkelnek a galagonyabokorban.
Gyűjtése
A virágos hajtásokat (Crataegi folium cum flore) az első bimbók nyílásakor, május-júniusban gyűjtjük. A pirosra színeződött termést (Crataegi fructus) az első fagyok előtt, októberben szedjük. Hatalmas tövisei miatt csak kesztyűben gyűjthetjük. 5 kg virágos hajtásvégből, 2-3 kg termésből kapunk 1 kg száraz drogot.
Hatóanyag
Hatóanyagai többek között a flavonoidok, triterpének, procianidinek.
Története
Igen hosszú életű növény, a legidősebb számon tartott galagonyabokor Franciaországban él és 500 éves. A néphiedelem szerint a galagonya távol tartja a villámlást és az istálló ajtaja fölé függesztve talizmánként védi az állatokat a rontástól. Az ókori Görögországban a nászágyat, a gyermek bölcsőjét díszítették vele, hogy távol tartsa a gonosz erőket. Írországban a tündérek fájának nevezik, virágos ágaival ünneplik a házasságkötést és a gyermekáldást. Az antik világban már ismert volt gyógyító hatása is, akkor főképp köszvény ellen használták. A XVII. századtól kezdődően azonban már vérnyomáscsökkentésre, szívpanaszokra javasolták az orvosok.