Szurokfű (Origanum vulgare subsp. vulgare)

A szurokfű teája a légzőszervek megbetegedéseinél, hörgőgyulladásnál ajánlott, mivel gyengén izzasztó és nyálkaoldó, antiszeptikus hatású. Ilyenkor napi 3 csészével kell fogyasztani. Köhögéscsillapító, jó hangszalaggyulladásra is. Utóbbi esetben nem szabad melegen inni. A negyedórás áztatás után hagyjuk kihűlni. A langyos teával mélyen hátrahajolva gargarizálni kell, és csak ezután lenyelni. Étvágy- és emésztésjavító. A nemi működési zavaroknál idegerősítő és görcsoldó. Fájdalmas, görcsös menstruációnál is használható. Az agyalapi mirigy működését segíti, ezért pajzsmirigy problémáknál vagy egyéb hormonális zavaroknál is ajánljuk rendszeres fogyasztását. Fejfájás esetén is hatásos gyógyír.

Botanikai leírás

A közönséges szurokfű honos Eurázsiában, a Mediterráneumban, hazánkban helyenként tömegesen fordul elő. Az Origanum megnevezés a „hegy ékessége”: a görög oros szó jelentése hegy, aganos ékességet jelent. Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó évelő félcserje. Évelő képlete elfásodó tarack, amelyből járulékos gyökerek fejlődnek. Négyszögletes, 40-80 cm-es felálló szára a hajtásvégeken elágazik. Levelei keresztben átellenesek, tojásdadok, az egyéves hajtások alsó részén nagyobbak, felül kisebbek. Virágzása júliustól szeptemberig, megfigyeléseink szerint esetenként októberig tart.A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben rokon fajai, a ciprusi szurokfű (Origanum onites L.) és a görög szurokfű (Origanum vulgare L. subsp. hirtum (Link) Ietsw.) herbája hivatalos.

Gyűjtése

A vadon termő állományok virágzásakor gyűjtjük a fásodó részek fölötti hajtását (Origani vulgaris herba). Kb. 5 kg friss herbából kapunk 1 kg száraz drogot.

Hatóanyag

A drog illóolajakat, cserzőanyagot, flavonoidokat, gyantát tartalmaz.

Története

Az antikvitás óta ismeri az emberiség. Dioszkoridész étvágyjavításra használta. A középkorban boszorkányokat és démonokat üldöztek vele. Szent Hildegard leprásoknak ajánlotta. Kínában láz, hányás, hasmenés, sárgaság és viszketéses bőrbetegségek gyógyítására használják évszázadok óta. Méliusz Juhász Péternél gyopár, varga majoránna, vargák füve néven szerepelt már a XVI. században.