2025.04.16.
A túrák, amik többet adnak a gyógynövényismeretnél
Évekkel ezelőtt örömmel fogadtam el Gyuri bácsi és lánya, Zsuzsa megtisztelő felkérését, hogy a nyári időszakban gyógynövénytúrákat vezessek Bükkszentkereszt gyönyörű természeti környezetében. Azóta aztán nyár nyarat követett, a túrák során sok-sok ember tisztelt meg jelenlétével, figyelmével – és kérdéseivel. Van, aki elsőre félénken érdeklődik, mások kérdésnek álcázva kisebb előadás keretében fejtik ki gondolataikat, megint mások érdeklődés-cunamival állítanak kihívás elé. Akárhogy is, az érdeklődés (vagy az érthetetlen előadás…) szintmérőjeként is aposztrofált kérdéseket mindig hálásan fogadom.
Rossz kérdés nincsen!
„Rossz kérdés nincsen” – mondják, és valahol magam is így gondolom. Egy kérdés, tűnjön akár a legbárgyúbbnak is, mindig valamiféle rendezettséghez, felismeréshez vezet, míg az őszinte „nem tudom” válasz az ismerethiány orvoslására sarkall… Egy jó kérdést feltenni legalább olyan nehéz, mint ugyanazt megválaszolni, ráadásul a kérdező a kérdés nyilvános feltevésének esetén akár még azt is gondolhatja, hogy a többiek előtt saját tájékozatlanságáról tesz önkéntelenül tanúbizonyságot. Kérdezni tehát nemcsak hasznos, de talán tényleg bátor dolog is!
A legnehezebb kéredzés: kitől és hol kérdezzünk?
Paradox módon ugyanakkor korunk egyik legnagyobb kérdése éppen az, hogy hol és kit kérdezzünk… Az információs társadalomban ma már ugyanis olyan mennyiségű adat és ismeret zúdul ránk folyamatosan, hogy a nagy zajban valóban nehéz feladat kiválogatni a tiszta hangokat, válaszokat… Ennek következtében hihetetlenül sok a hamis vagy félinformáció, ami számos tématerületen félreértéseket, téves alapvetéseket eredményez, és ezt felelős túravezetőként sosem szabad elfelejtenünk!
Ami például nekem, gyógynövényekkel és tájfajta gyümölcsökkel foglalkozó gyakorlati szakember számára megmosolyogtatóan egyértelmű, az másoknak sokszor információhiány, vagy éppen az egymástól szolgai módon tartalmakat átvevő weboldalak felelőtlensége miatt alapvető kérdés tud lenni.
Milyen kártevő a zuzmó?
Klasszikusan ilyenek például a zuzmókkal kapcsolatos kérdések. Őszintén meglepődtem, hogy az ősi almafákkal tarkított Fehérkőlápánál szinte szó szerint minden csoportban felmerült a kérdés, hogy mi az a „kártevő”, ami így elintézte az idős fákat. Először nem is értettem, miről lehet szó, aztán összeraktam, hogy a kérdés bizony az ágakat helyenként teljesen beborító, moszatok és gombák kölcsönös hasznot hozó együttéléséből (szimbiózisából) létrejövő zuzmóra irányul.
A kérdést pedig legtöbbször városból érkező vendégektől hallottam, ami jelen esetben kizárólag csak azért érdekes, ugyanis éppen a városok azok a helyek, ahol a szennyezett levegő miatt a zuzmók nem, vagy csak nagyon kis számban képesek életben maradni. A „hülye kérdés” tehát valójában teljes mértékben relevánssá válik, ha ezeket a háttér-információkat összerakjuk magunkban…
De miért nem hat azonnal?
Hasonlóan kedvesen alázatra tanító megjegyzést kaptam egyszer a vérehulló fecskefűvel kapcsolatban is. Egy alkalommal ezzel a növénnyel az egész napos túra legelején találkoztunk, bemutatása során pedig természetesen a sárga tejnedvének közismert szemölcsirtó hatását is említettem, az elméleti ismertetést ez esetben ráadásul az egyik hölgy tenyerén lévő szemölcs kenegetésével a gyakorlatban is demonstrálhattam.
Sok sok órával később a faluba visszaérve a túrát a szokásos kérdéssel zártam: maradt e még bárkiben kérdés, vagy szeretne megjegyzést tenni? Fent említett hölgy jelentkezett, majd közölte, hogy a fecskefű „nem működik”, ugyanis a szemölcs még mindig ott van a tenyerén…
Ez esetben ismét könnyű lett volna azonnal jól kioktatni a gyógynövények közismerten hosszabb hatóidejéről, a terápiák időigényességéről, és egyéb hasonló tudományosságokról… Mindez persze átvillant az agyamon, azonban rögtön utána az is, hogy végülis a hölgy kérdése teljesen logikus… Olyan végletekig felgyorsult világban élünk ugyanis, amelyben minden azonnal érkezik, válaszol, hat, érvényesül, készül el és történik. A reklámokból zúdulnak ránk az azonnali hatást ígérő fájdalomcsillapítók és a prompt megoldást kínáló csodaszerek. Miért is lepődünk meg, ha az ebből a világból érkező ember hasonló sebességet remél a gyógynövényektől is? A kérdés kapcsán ráadásul az esti kötetlen beszélgetés során számos izgalmas téma előkerült…
Érzékeljük másképp a világot!
Számtalan emlékezetes, olykor humoros helyzet adódik az időjárás alakulásából is. Egyetlen év sem volt még, amikor valamelyik túra során legalább egyszer ne áztunk volna bőrig a hirtelen ránk zúduló esőben. Az egyik ilyen alkalom különösen emlékezetes maradt számomra.
Azon a túrán a résztvevők között volt egy súlyosan látássérült férfi, aki párjával érkezett. Az összeszokott és rendkívül vidám pár kitartása, életvidámsága mindenki számára példaértékkel bírt, a világ másképpen való érzékelésének izgalmas témája sok értékes beszélgetést, gondolatot és tapasztalást eredményezett. A hosszú terepi túráról már csaknem visszaértünk, amikor egyik pillanatról a másikra hatalmas eső és szél szakadt ránk. Mivel már közel voltunk a gyógynövénykerthez, a csapat futásnak eredt, hogy mihamarabb fedél alá húzódjon.
Túravezetőként természetesen senkit nem hagyunk hátra, így utoljára maradva nógattam a csapatot. Rajtam kívül hamarosan csak az említett pár volt már az erdőben, ahol ekkorra már mindenhol ömlött lefelé a víz, zúgtak a fák, dörgött az ég… Az esőfüggönyén keresztülnézve csak annyit látok, hogy összekapaszkodva állnak, válluk rázkódik… Na, ebből mi lesz – gondoltam némi aggodalommal, de mikor közelebb értem hozzájuk, legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy nem a kétségbeeséstől, hanem az őszinte nevetéstől rázkódnak…
„Hát ti min nevettek?” – kérdeztem, miközben próbáltam túlkiabálni a vihart. „Ó, semmiség, csak azon, hogy most már nemcsak nem látok, de semmit nem is hallok…” – jött a válasz… A helyzet humorral való feloldása azonnal minden aggodalmam eloszlatta, emberünket két oldalról közrefogva a nevetéstől könnyezve kísértük be a faluba…
Dr. Pottyondy Ákos