Egy felejthetetlen túra története

Szendvicsek bepakolva, üveg víz a hátizsákban, naptej, esőkabát a kocsiban, mert sosem lehet tudni. Izgatottság a tetőfokára hág! Annyira rég vártam ezt a pillanatot, hogy végre részt vegyünk egy túrán Bükkszentkereszten.

Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék és értsék a növény és állatvilágot, ezért sokszor járjuk velük a hazai erdőket. A hagyományos orvoslás híve vagyok, érdekel minden, ami természetes és szeretném ezt a gondolkodásmódot már idejében a gyermekeimnek is átadni.

És most itt vagyunk, úton a varázslatos Bükkszentkereszt felé. Hamar elröppen az idő és már ott is toporgunk Gyuri bácsi gyógynövénykertje előtt. A kötelező regisztráció után bemutatkozott túravezetőnk, Mezőfi Attila.

Jóformán még fel se ébredek az ámulatomból, amit az új kert látványa okoz, már azon kapom magam, hogy bent vagyok, sűrűn jegyzetelek és gyönyörködöm a rendezett növénysorokon.

Hogy 3 fajta levendula létezik? Ezt eddig miért nem tudtam?! Akkor azért megy mindig nekem tönkre mert nem vágom vissza… Elképesztő érzés megtapogatni, megízlelni ezeket a növényeket. Azt mondja Gyuri bácsi, hogy a hosszú élet titka napi 3 darab körömvirág. Egészében kell bekapni a virágot és elrágcsálni. A férjem bizonytalanul rám néz, de akkor én már a másodiknál tartok. Kifejezetten jól esik ezek után egy frissítő mentalevelet falatozni.

A rendkívül informatív vezetést Attila gyakran kedves, személyes történetekkel dobja fel, vagy éppen egy-egy növény különlegességét emeli ki. Rámutat arra, hogyan különböztessünk meg egymástól egy málna és egy szederbokrot, hogy a pestis idején is gyógynövényekkel védekeztek és hogy vannak nemesített gyógynövények is, amik már inkább csak díszként funkcionálnak.

És a családom? Ámulva látom, hogy a gyerekek is olyan csillogó szemekkel tapogatják a növényeket, és figyelik az előadást, mint én. A szkeptikus férjem pedig szorgosan lépdel túravezetőnk mögött. Azt hiszem jó ötlet volt együtt eljönni.

A kert után egy kis terepismeret következik. Felkapaszkodunk a Kis-Dél hegyen a kilátóhoz, megcsodáljuk az elénk terülő látványt, majd egy rövid erdei séta alatt megtudjuk, hogy ismerjünk fel egy bükkfát.

A túra végén alaposan megéhezünk, ezért a sok ismerettől kábán térünk be egy helyi, nagyon kedves étterembe. Szinte mindent megkóstolunk az étlapról, átbeszéljük az egész napot újra és már foglaljuk is azt időpontot a háromnapos túrára.

 

Kelecsényi Klaudia