Csipkebogyó hús

Kapható a Györgytea webáruházban

Csipkebogyó hús

Csipkerózsa
(Rosa canina)

Gyógyhatása

Enyhe vízhajtó. Szabályozza az erek áteresztőképességét, erősíti az érfalakat, ezáltal gyorsítja a véráramot. Ennél fogva érszűkület, érelmeszesedés megelőzésére, kezelésére használható. A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin is található benne, de természetesen leginkább magas C-vitamin tartalmáról híres.

A termésében, a csipkebogyóban legendásan sok C-vitamin van, egy kicsi bogyóban több, mint egy nagy citromban! Ezért nem szabad forrázni, hiszen a C-vitamin hő hatására elbomlik. Fontos téli vitaminforrás a nátha megelőzésére.
A csipkehús kedvezően hat a cukorbetegségre, szabályozza a vércukorszintet. Cukorbetegek étkezés után fogyasszák, mivel segíti a zsír emésztését. Különösen ajánljuk immunerősítésre, valamint stresszoldásra, dohányosoknak pedig azért, mert a dohányzás sok C-vitamint von el a szervezetből. Nyugtatja az idegeket, általános erősítő hatása van. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést.

A csipkemagban csak E-vitamin van, teája epekőoldó hatású, hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. Húgyhajtó hatású, vesehomokra és vesekő leválasztásra is használható.

A virág szirmai enyhe hashajtó hatással bírnak, levele hasfogó.

Elkészítés

Gyógytea készítéséhez egy evőkanál (3 g) csipkebogyót 2,5 dl hideg vízben 5-6 órát áztasson, majd szűrje le. Ne használjon fémszűrőt. Forralni, forrázni nem szabad.

Felhasználása belsőleg

Gyógytea: rendszeres napi fogyasztása az őszi-téli időszakban – a csipkebogyó immunerősítő hatása miatt – segít a fertőzések, megfázások, nátha megelőzésében. Vércukorszint-szabályozó hatása miatt cukorbetegeknek is ajánljuk, étkezés után fogyasztva egy csészével.

Lehetőleg ízesítés nélkül fogyassza. Napi 2-3 csészével korlátlan ideig iható. Terhesség és szoptatás alatt is fogyasztható. Gyermekeknek 1 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál csipkebogyó 2,5 dl vízhez). A friss virágból készült tea kiváló hashajtó. Napi egy csészével kell inni lefekvés előtt.

Gyógybor: a csipkebogyóbor főleg idősebb korban kitűnő házi szer a hólyag és a vese rendszertelen működése ellen.

Egyéb felhasználás: a termésből készülhet még lekvár, likőr, szörp. A lekvárhoz a csipkehúst használjuk mag és szőr nélkül. A megtisztított, nyers csipkehúst turmixoljuk, majd azonos mennyiségű mézet vagy cukrot adunk hozzá, hűtőben tároljuk.

Kivonat Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában című könyvéből

Galéria

A csipkerózsa Európában honos, 1-3 m magas tüskés cserje. A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Levelei 5-7 levélkéből állnak. A drogot a csipkerózsa egészben szárított áltermése (Rosae pseudo-fructus) vagy az aszmagot nem tartalmazó terméshús adja.

A csipkerózsa éretten piros színű és kemény áltermését, a csipkebogyót az első fagyokig, szeptembertől novemberig gyűjtjük, és mag nélkül, szárítva használjuk. A dércsípte csipkebogyók szárításra nem alkalmasak.
Ha magunk gyűjtjük, a termésből a magot és a szőröket akár kézzel is ki lehet kaparni, de vigyázva, mert a szőrök a bőrön irritációt okozhatnak. Ajánlatos kesztyűt húzni hozzá. Virágszirmait, gyökerét, de leginkább a magtól megfosztott csipkehúst használjuk gyógyító célokra. 2 kg friss csipkebogyóból 1 kg szárazat kapunk.

Jelentős C-vitamin forrás, emellett más vitaminokat, karotinoidokat, pektint, szerves savakat tartalmaz. A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin is található benne.

Latin neve (fordításban kutyarózsa) onnan ered, hogy gyökerének veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak.  Az ókorban sorvadásos betegségekre, a középkorban tüdőbetegségekre használták.
Egy görög legenda szerint eredetileg fehér volt a virága, de egyszer Aphrodité megsebezte magát a tüskéjével, és a vére rózsaszínűre festette a hófehér virágot.
Egyházi szimbólummá is vált: a csipkerózsa levelei alkotják a kelyhet, melyben Krisztus szent vére van. A rómaiak számára a csipkerózsa a dicsőség jelképe volt, csakúgy, mint a babérlevél.