2025.01.23.
A mindenki által hozzáférhető örökség – Dr. Pottyondy Ákos Gyuri bácsi örökségéről
Dr. Pottyondy Ákos, a Pannonhalmi Főapátság Gyógynövénykertjének egykori vezetője, túravezetőnk beszél Gyuri bácsi örökségéről, a vele kapcsolatos emlékeiről.
Azzal a világgal, amelyben a Györgytea is jelen van, kicsigyerek-koromban találkoztam először. Öten vagyunk testvérek, és édesanyám állandóan gyógyteákkal gyógyított bennünket. Tehát nekem ez nem volt ismeretlen.
Ez akkor még a „kuruzsló időszak” volt, legalábbis így minősítették a múlt rendszerben ezt a témakört. Nyilván ma már értem, hogy akkoriban ezt nem szabadott nyíltan csinálni, és ezért nem verték nagydobra. Gyerekként azonban ez teljesen természetes volt számomra édesanyám által, és hallottunk Gyuri bácsiról is.
Jó nagyot ugrok az időben: a Pannonhalmi Főapátság Gyógynövénykertjének vezetőjeként 2013-ban felkértek, hogy a Magyar Örökség Díjátadón tartsak egy dicsérő beszédet, laudációt, amelyben két köztiszteletben álló személy munkásságát méltatom.
A magyar népi gyógyászatot ekkor választották a magyar örökség részévé, de mivel maga a gyógyászat nem tudott volna átvenni díjat, ezért élő személyeket kértek meg erre. Macalik Ernő bácsit a határon túli, és Gyuri bácsit az itthoni magyarság képviseletében.
Ekkor találkoztam először személyesen Gyuri bácsival, és volt alkalmam vele beszélgetni is, miután meghallgattam az előadását, a kapcsolatunk is ekkor indult.
Az első benyomásra máig emlékszem: egyszerre érkeztünk a ruhatárhoz, de természetesen őt előre engedtem. Mire leadtam a kabátomat, ő már fent volt az első emeleten. Nagyon fürge és jó erőben lévő ember volt, még életkora ellenére is.
Hamar egymásra találtunk. Bár jelentős korkülönbség volt köztünk, pontosan értettük egymást, mert ugyanabban éltünk, mozogtunk. Olyan volt, mintha ezer éve ismertük volna egymást.
A legértékesebb lecke, amit tőle kaptam
A legértékesebb lecke, amit tőle kaptam, az egyszerűség, hogy nem kell túlbonyolítani semmit. És hogy mindenre van megoldás. A gyógynövényekhez szorosan hozzákapcsolódik a betegségnek, a bajnak a gondolata, valamilyen nyavalya érzése. De ő mindig is azt képviselte, hogy rengeteg örömet nyújthatnak számunkra a gyógynövények, és ebben nagyon egymásra találtunk. Hogy ez az élet szakmája, nem a betegségé.
Egyszerűen beszélt, a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy kimegyünk, találunk valamit, és az segít. Hozzáteszem, hogy ez nem működik a Jóisten meg a Boldogasszony nélkül, és ebben szintén egymásra találtunk, hogy van egyfajta olyan hit a magasabb rendű világok iránt. Ez szintén közös volt vele.
„Tudom, de gyere Bükkszentkeresztre!”
Gyakorlatilag haláláig kapcsolatban voltunk. Nagyon hálás vagyok neki és a családjának is, hogy a betegsége idején is tarthattam vele a kapcsolatot. Sőt, személyesen is találkozhattunk Bükkszentkereszten. Nem napi szinten, de egy élő kapcsolat volt közöttünk.
Mindig mondta, hogy „gyere Bükkszentkeresztre”, és én mindig válaszoltam, hogy „Gyuri bácsi, maga tudja, hol lakom”. Mire ő csak annyit mondott, hogy „Tudom, de gyere Bükkszentkeresztre”. Mondom: „Mit csináljak én ott?” „Mesélni kéne, segíteni kéne, csoportokat kéne vinni” – felelte.
Van némi fizikai távolság Bükkszentkereszt meg Pannonhalma között, szinte az ország két végén vagyunk. De Gyuri bácsi állhatatossága vagy kitartása jelzett egyfajta bizalmat. Nem is kell feltétlenül megmagyarázni, hogy miből táplálkozott, de éreztem az irányából, és nagyon megtisztelő volt mindvégig.
Az egyik utolsó Gyógynövénynapon odajött hozzám az előadását követően, vállamra tette a kezét, és mondta, hogy „Hát most ti jöttök”. Akkor úgy éreztem, innentől nincs visszaút.
Onnantól kezdve kezdtem el komolyabban együttműködni a Györgyteával szakmai kérdésekben, majd túrák vezetésében, a kapcsolatunk ettől kezdve még szorosabbá vált.
„Na, fiam, most már neked is lassan el kell kezdeni kortyolgatni”
Hogy volt-e olyan gyógynövény, amit kifejezetten az ő hatására kezdtem használni? A kisvirágú füzike prosztatagyógynövény, férfiaknak ajánlott, ismertem már. Gyuri bácsi egyszer finoman hátba vágott, hogy „Na, fiam, most már neked is lassan el kell kezdeni azt kortyolgatni.” Semmi bajom nem volt, de ő mindig óriási hangsúlyt helyezett a megelőzésre, és teljesen igaza volt ebben. Sokkal egyszerűbb egy betegségből meggyógyulni, ha el se kapjuk. Nagyon szeretek különböző tinktúrákat készíteni is, meg fogyasztani, és azóta ott van a kisvirágú füzike is a polcon.
Mi Gyuri bácsi legnagyobb hagyatéka?
Talán nagyon egyszerű, de az, hogy a tudása le van írva, papírra került, és mindenki által hozzáférhető örökséggé vált. Ebben Zsuzsának, a lányának is nagy szerepe volt.
Füvesemberek, füvesasszonyok voltak Gyuri bácsin kívül is, de nagyon soknak elveszett a tudása. És ez egy nagyon nagy ajándék, és hihetetlen tudatosság, jövőbelátás, felelős cselekvés volt tőle, hogy ez az ismeret megmaradt, a mai napig hozzáférhető.
A másik fontos dolog, hogy ő egy nagyon szerethető ember volt, tulajdonképpen most is az. És hogy úgy mondjam, ezzel emberközelivé is tette ezt az egész tudományt. Nem úgy mesélt róla, mint egy katedrán álló főorvos, hanem az emberek szintjén beszélt.
Sokan megfogalmazzák, hogy olyan volt, mint egy nagypapa, és ez az érzés tényleg ott volt benne. De egyúttal egy nagyon határozott nagypapa is volt. Az emberközelisége nemcsak őt, hanem, az egész népi gyógyászatot meg a gyógynövények világát hozta közel az emberekhez, és tette ismertté.
„A mentőautóban nincs helye a citromfűnek”
A másik fontos dolog, amit Gyuri bácsi is mindig kiemelt, hogy a népi orvoslás nem ellensége a modern orvoslásnak. Ő ezt úgy mondta, hogy „a mentőautóban nincs helye a citromfűnek”. Arra célzott, hogy ezek kéz a kézben járó tudományok, mind a kettőnek megvan a maga helye és ideje.
A népi orvoslás eszköztárában sok-sok olyan dolog van, amivel hatékonyan meg lehet előzni, vagy gyógyítani bizonyos betegségeket. De ez nem azt jelenti, hogy a modern orvoslás az ördögtől való dolog volna. A szélsőségek meg az arányok a kérdés, tehát az, hogy nem „csak az egyik, vagy csak a másik”. Fontos, hogy megtaláljuk a kettő jó arányát.
Van, amikor a modern mai orvoslás tudására van szükségünk, de ezt gyönyörűen kiegészítheti az a fajta örökség, amit Gyuri bácsi is ránk hagyott.
Az érték meg az irány változatlan
Bár ő meghalt, eltávozott erről a földről, testileg legalábbis, ez nem jelenti az, hogy az, amit képviselt, az megszűnt volna, Zsuzsa, a lánya viszi tovább az örökségét.
Amikor egy sok évtizedes munkát végző ember távozik a földi létből, akkor nyilvánvalóan az erőtér átrendeződik. Az a fajta centrikus elrendeződés, ami ő köré szerveződött, nem fog tovább működni, hiszen megszűnt a középpont – legalábbis a maga fizikai valójában.
Ez óhatatlanul változást jelent a cég, a család, a munkatársak életében, és mivel egy közösségről van szó – egy nagyon széles táborról –, az ő életükben is. Ez a fajta változás, ami az ő távozásával történt, nyilván hullámokat vet. Egészen biztos, hogy nem marad minden ugyanolyan, mint életében, de ez teljesen természetes dolog.
Ezt csak azért mondom, mert sokan kérdezik, hogy „most, hogy meghalt Gyuri bácsi, mi lesz” – és úgy kérdezik, mintha szinte tegnap történt volna. Ez is azt jelenti, hogy köztünk van, hogy él az ő emléke, tehát nem egy elfeledett emberről beszélünk.
A Györgytea Gyuri bácsi nélkül nem tud ugyanaz lenni, mint régen volt (ezt egyszerűen tudomásul kell venni), de az érték meg az irány, azt gondolom, hogy változatlan.
Fotó: Fogel Frigyes