2025.09.30.
Az étrend-kiegészítők hagyománya Magyarországon
Bár sokan modern találmánynak tartják, valójában Magyarországon évszázadokra visszanyúló hagyománya van a természetes gyógymódoknak, a gyógynövényhasználatnak és a táplálkozás kiegészítésének. Az étrend-kiegészítők története nálunk szorosan összefonódik a népi gyógyászattal, a gyógyszerészet fejlődésével és a magyar tudomány világraszóló felfedezéseivel.
Az étrend-kiegészítők ma már mindennapjaink szerves részévé váltak. Legyen szó vitaminokról, ásványi anyagokról, gyógynövényekről vagy modern, célzott készítményekről, a magyar emberek nagy része találkozik velük a mindennapi egészségmegőrzés során. De nézzük, honnan indult az étrend-kiegészítők története!
A gyógyfüvek bölcsője – a középkori kolostorok
Az étrend-kiegészítők történetét a gyógynövények alkalmazásával kell kezdenünk. A középkori Magyarországon a gyógyítás alapját a gyógynövények adták. Az emberek számára nem álltak rendelkezésre modern gyógyszerek, így a természet patikájához fordultak. A kolostorok voltak a gyógyító tudás központjai: a szerzetesek termesztették, dolgozták fel és alkalmazták a különböző növényeket. A fűzfakéregből nyert szalicin például láz- és fájdalomcsillapításra szolgált, míg a kamilla és a hárs a gyulladásos betegségek és megfázások kezelésében kapott fontos szerepet.
A népi gyógyászat és az első magyar füveskönyv
A gyógynövényes tudás nemcsak a kolostorokban, hanem a falusi közösségekben is fennmaradt. A füvesemberek és füvesasszonyok generációról generációra adták át tapasztalataikat. A hagyomány modernkori folytatója volt Szabó György, a „bükki füvesember”, aki nagyanyjától tanulta a gyógynövények használatát, és a Györgytea névadó alapítójaként a 21. században is továbbadta a tudását.
Ezt a néphagyományt őrizte meg első írásos fitoterápiás emlékünk az 1578-ban megjelent első magyar nyelvű füveskönyv: Méliusz Juhász Péter Herbarium az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól címmel.
Fűzfakéregtől a tablettáig: az ipari gyógyszer- és vitamingyártás kezdetei
A 19. század közepén hazánkban is megjelent a modern gyógyszerészet. Dr. Láng Adolf Ferenc alapította meg az első hivatalos gyógyszertárat, majd a gyógyszeripar is fejlődésnek indult. 1867-ben létrejött az első magyar gyógyszergyár, és hamarosan elérhetővé váltak az új gyógyszerformák – tabletták, drazsék, injekciók.
A századfordulón magyar tudósok számos újítást hoztak létre: Wolf Emil és Kereszty György fejlesztették ki a szalicilsav – máig az egyik legismertebb gyulladáscsökkentő hatóanyag – ipari előállításának módszerét.
A tudomány diadala – magyar felfedezések a világ élvonalában
A 20. század eleje a magyar gyógynövény- és gyógyszerkutatás aranykorát hozta el, amikor hazánk tudósai nemzetközi szinten is meghatározó eredményeket értek el.
A korszak egyik kiemelkedő alakja Kitaibel Pál botanikus volt, aki több tucat új növényfajt írt le, és munkássága máig alapműnek számít a tudományban. Hasonlóan világraszóló felfedezést tett Kabay János Ferenc, aki a zöld máktokból történő morfin-előállítással forradalmasította a gyógyszeripart. A gyógynövények terén Bittera Gyula nevét is ki kell kiemelni, aki nemcsak a levendulatermesztést honosította meg Magyarországon, hanem az aromaterápiát is. Tihanyban létrehozott ültetvényén még a franciánál is jobb minőségű levendula illóolajat állított elő, ezzel világhírűvé tette a tihanyi levendula-illóolajat és világszínvonalúvá a magyar illóolajipart.
A magyar tudomány legnagyobb diadalát azonban Szent-Györgyi Albert hozta el, aki 1931-ben a szegedi paprikából izolálta a C-vitamint, majd munkásságáért 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott. Kereszty György vegyészmérnökök üzemében, a Chinoin gyógyszergyárban Szent-Györgyi eredményei alapján indult meg a világ első ipari C-vitamin-gyártása, amely új korszakot nyitott az egészségmegőrzésben és a vitaminok tudatos alkalmazásában.
Az étrend-kiegészítők magyar sikertörténetét az 1970-es években Béres József folytatta, akinek a nyomelemek pótlására szolgáló készítménye hamar az egyik legismertebb hazai étrend-kiegészítővé vált.
A rendszerváltástól napjainkig
1990 után a magyar piac megnyílt a nemzetközi étrend-kiegészítők előtt. A multivitaminok, sporttáplálkozási készítmények és gyógynövény-kivonatok széles választéka vált elérhetővé. Ugyanakkor a hagyományos magyar gyógynövény-alapú termékek – például a galagonya, a máriatövis vagy a fokhagyma-kivonatok – továbbra is népszerűek maradtak. A Magyar Gyógyszerkönyv ma is több tucat hazai gyógynövény hivatalos alkalmazását írja elő, biztosítva ezzel a tudományos hátteret a modern étrend-kiegészítők mögött.
Az étrend-kiegészítők helye a mai hétköznapokban
Felmérések szerint a felnőtt magyar lakosság 40%-a szed rendszeresen valamilyen étrend-kiegészítőt[1] – iparági becslések szerint[2] évente 100–120 milliárd forintos forgalmat bonyolítva le. A fogyasztók a legnagyobb arányban (95%) vitaminokat, multivitaminokat, ásványi anyagokat fogyasztanak, majd ezt követik (51%) az egyéb immunerősítő, egészségvédő termékek (pl. Omega-3, -6). Viszonylag sokan (40%) szednek gyógynövénykivonatokat, ízület- vagy csontvédő termékeket, illetve 14% fogyaszt nyugtató, stresszcsökkentő készítményt.
Új trendként megjelent a személyre szabott étrend-kiegészítés, amely az egyéni igényekhez, egészségügyi állapothoz igazítja a tápanyagbevitelt. A magyar fogyasztók körében pedig egyre inkább előtérbe kerülnek a természetes, adalékmentes és hazai alapanyagokból készült készítmények.
Források:
[1] https://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/21442/Nebih_etrend-kiegeszito+felmeres_2021.pdf/
[2] https://www.economx.hu/belfold/ertendkiegeszitok-mekisz-bigyox-vitamin-forgalmazas-rendelet-belugyminiszterium-hatoanyag-100-120-milliaros-piac.787404.html