2025.05.27.
Bükkszentkereszt – a hegy, ahol élünk…
Mindannyian lakunk valahol, de az otthon mellett a legtöbb embernek akad néhány „majdnem” otthona is. Tudjátok, azok a helyek, ahová „szinte haza járunk”, ahol ismerősként köszöntik az embert a boltban vagy a postán, ahová egy idő után baráti szálak fűznek, és ahonnan aztán idővel esküvőkre, születésnapokra és temetésekre is meghívót kapunk… Bükkszentkereszt különös hely itt a Kárpát-hazában, egy olyan falu, amelyhez szinte mindenkinek van valamilyen viszonyulása: vagy volt már ott, vagy tervez oda menni… Hogy mit is kínál ez a kis bükki csodahely, arról talán saját kötődéseimen keresztül tudok leginkább beszámolni.
Egyszer kiszámoltam, hogy egy évben összességében legalább egy hónapnyi (!) időt töltök „Bükkszenten” – ahogy már gyermekeim is emlegetik a falut. Hiába a közel 4 órás autóút lakhelyemtől, Pannonhalmától, Gyuri bácsi – mint oly sokunkkal – velem is igen megszerettette a kis hegyi települést, annak lakóival, természeti környezetével, atmoszférájával egyetemben. Az ottlétem „hivatalos” oka esetemben annak a kincset érő szellemi hagyatéknak az ápolása, melyet Gyuri bácsi hagyott ránk, és melyet családja őriz tovább, azonban ma már ennél jóval több köt oda.
A hegyi embereket a Jóisten mészkőből és bükkfából faragta!
Mindenekelőtt kell említenem azokat az embereket, akikkel ottlétem során együtt dolgozhatok, vagy a pihenőidőkben, szabad esték során találkozhatok. Nem célom idealizálni az ott élőket, a távolról jött ember nyilvánvalóan mindenhol más képet lát ugyanarról a közösségről, mint akik életvitelszerűen ott élnek, de azt egészen biztosan állíthatom, hogy igaz a helyi mondás: a hegyi embereket a Jóisten mészkőből és bükkfából faragta! A környezet, melyben a telet a nyártól mindössze annyi különbözteti meg, hogy utóbbi idején kicsit kevesebbet kell fűteni, bizony hatással van az ott élőkre is. Nincs félrebeszélés, a boldoguláshoz határozott jelenlétre van szükség. És jól is van ez így, különösen, hogy itt a kő és a fa mellé az emberekbe jó adag méz és gyógynövény is jutott, amely lággyá és fűszeresen jókedvűvé varázsolja őket. Legyen szó a hétköznapi élet bolti, kocsmai, hivatali találkozásairól, vagy éppen a szállásadókkal vagy munkatársakkal való kapcsolódásról, az első találkozások kedvesen formális viszonya kölcsönös tisztelet mellett hamar oldódik, sőt akár barátsággá formálódhat.
Csak víz legyen és közösség! – szoktuk mondani, ha az élet legfontosabb dolgairól kérdeznek, azonban Bükkszentkereszt egy olyan hely, ahol néha egyedül is jó egy kicsit begubódzni, elcsendesedni. A falut ölelő erdőségek, a kilátópontok, a különféle ősi idők történeteit hordozó kőfülkék és egyéb föld-építmények, a már szinte zarándokhellyé vált gyógyító kövek mind olyan helyszínek, ahol igazán megéri egy kis időt magunkra szánva egyszerűen „semmit tenni”.
Panoráma a Kis-Dél kilátóból: napkeltétől a Tátráig
Ha valaki különösen szép napkeltét vagy lementét szeretne látni, néhány perc (és egy jó kaptató) alatt felérhet a falu felett épített Kis-Dél kilátóhoz, ahonnan tiszta időben akár a Tátra csipkézett vonulatait is megpillanthatja.
Tájfajta gyümölcsökkel foglalkozó gazdaemberként különösen szeretem a Fehérkő lápa ősi vadalmását, melyben több hektáron találhatunk olyan különös almafákat, melynek igazi titkait csak a helyi emberek ismerik. Hogy melyik fa termése alkalmas leginkább friss fogyasztásra, melyik való ecetnek, no és melyik a legjobb pálinka alapanyag, az bizony már igazi bizalmon alapuló információ!
Ha időm engedi, szívesen sétálok tovább, egészen a Lillafüred fölé emelkedő sziklakibúvásokig, ahol a pazar kilátás mellett a sziklai területek növényvilágával, valamint az ősidőkben faragott, különös energetikájú sziklaüregekkel is találkozhatok.
Igen szeretem a hatalmas bükkerdőkön keresztül megközelíthető Kaán-Károly forrást is, melynek vizét a legendák szerint már az itt élő kelták is szívesen kortyolgatták.
Gyógyító kövek: zarándokhely és a feltöltődés szentélye
A gyógyító kövekhez manapság is igen sokan járnak, de kiesőbb időpontokban még mindig akad mód rá, hogy a köveken üldögélve különös nyugalomban üldögéljünk, töltődjük a hivatalosan is gyógyító helyszínként számontartott sziklakibúvásoknál.
Az említetteken túl számtalan különleges hely veszi még körül Bükkszentkeresztet, melyek közül mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbbet, ahol aztán békésen heverészve, fűszállal a szájában bámulhatja a Bükk fölött bizony igen hirtelen változó felhőket, vagy éppen egy ős-bükkös ezüst oszlopú katedrálisában ölelheti a testet lelket energiával töltő ősfák egyikét…
Dr. Pottyondy Ákos
Fotók: Orliczki Attila