2025.04.15.

Szabó Gyuri bácsinak, a bükki füvesembernek ma lenne a kilencvenhetedik születésnapja

Mit is lehet írni vagy mondani arról, aki már nincs köztünk.

Akit – lássuk be – lassan elfelejt a világ. Nem csoda, hiszen a Covid évében vonult vissza – ennek már 5 éve –, és az emberek gyorsan felejtenek. Nem felejthető viszont a tanítása, az ő tevékenysége túlmutat az életén.

Azt hiszem, bátran elmondható, hogy a magyar gyógynövényes történelem számon fogja őt tartani most már mindörökre. El fognak tűnni a rosszakarói, az irigyei, a vetélytársai és mindazok, akik az ő sikerén felbuzdulva csak gyors és könnyű meggazdagodási lehetőséget láttak a gyógynövényekben. De az ő emlékét, hitét és elhivatottságát nem fogja kikezdeni az idő.

Még ma is kapok leveleket, amelyek arról számolnak be, hogy hogyan segítettek tanácsai az embereken. Hogyan gyógyultak meg betegségükből, hogyan sikerült egy-egy reménytelen helyzetből kikerülniük a gyógynövények segítségével. Mindig azt mondta, nem én segítettem, hanem a gyógynövények. A szó szoros értelmében ez valóban így van. Amit ő tett, az más volt: népszerűsítette őket. Kivitte az emberek közé a tudást, hogy éljenek vele. A vágyat, hogy nekik is használjanak. Neki köszönhető, hogy olyan sokan fordulnak a természet patikájához manapság. Elévülhetetlen érdeme az is, hogy felhívta az emberek figyelmét a helyes életmódra, de legfőképp arra, hogy mindenki maga tehet az egészségéért a legtöbbet.

Édesapám, Gyuri bácsi, a bükki füvesember korát megelőző éleslátással rendelkezett. Hitte a gyógynövények fontosságát. Tudta, hogy az orvostudomány, a gyógyszerészet, a kutatók meg fogják bennük találni a legsúlyosabb betegségek ellenszerét is. És így lesz.
A mai napon emlékezzünk meg róla együtt. Gondolatban tegyünk egy szál virágot a sírjára, és köszönjük meg, hogy volt nekünk.

Lopes-Szabó Zsuzsa