2022.01.06.
Lopes-Szabó Zsuzsa újévi üzenete
Gyertya a sötétben
„Nem dönthetünk úgy, hogy eltüntetjük a sötétséget, de fényt gyújthatunk benne.”1
Ez a mondat szíven ütött. Fényt gyújtott bennem is, megértettem, hogy nem lehetek ura minden helyzetnek, de megkereshetem minden bajban a jót. Megértettem, hogy mi múlik rajtam, függetlenül a külső körülményektől.
Véget ért egy újabb év, és nem látjuk, mit hoz a holnap, tele vagyunk aggodalommal, félelemmel. De bármilyen sötétséget hoz, gyújtsunk benne gyertyát, ami bevilágítja majd a szeretteink, a barátaink, a szomszédaink sötétségét.
Ne féljünk. A félelem káros és romboló. A félelem tanult viselkedés, nem velünk született. A csecsemő, a kisgyerek nem fél, bizalommal néz a világra. Ámulattal láttam a sajátjaimnál, milyen bátran vetik a karomba magukat, amikor arra biztattam őket, ugorjanak le a pelenkázó tetejéről. Akkor azt gondoltam, bíznak bennem. Ma már tudom, nem volt bennük félelem, mert nem ismerték ezt az érzést.
Keressük meg ezt a gyerekkori bizodalmat, ami valahol ott lapul a lelkünk mélyén. A sötétség vagy eljön, vagy nem, de ha van gyertyánk, akkor megmenekültünk. A gyertya pedig bennünk van.
Félelem nélküli, boldog, békés új évet kívánok mindnyájuknak. Jó egészséget, sok örömöt, világosságot hozzon az új esztendő, kerüljön el minket a bánat, találjon meg a boldogság.
Édesapám és egész családom nevében is szeretettel:
Lopes-Szabó Zsuzsa
[1] Edith Eva Eger: A döntés