Kakukkfű (Thymus spp.)

A mezei kakukkfű teája immunerősítő, köhögéscsillapító, kiváló fertőtlenítő hatású. Torok- és mandulagyulladásnál, megfázásnál, köptetőként napi 3 csészével ajánlott. Csecsemők fürdővizébe tegyünk 2-3 evőkanál kakukkfüvet gézbe csavarva, erősíti a baba immunrendszerét és meghozza az étvágyát. Élénkítő hatású, depresszió esetén napi egy csészével ajánlott. Kiváló fűszernövény, mely serkenti az emésztést. Illóolaja reumatikus fájdalmakra, migrénre és alacsony vérnyomásra jó. A kakukkfüvet már régóta használják gyógynövényként és fűszernövényként is. Egészséges embereknek is ajánlott rendszeres fogyasztása. Dohányosok reggeli köhögését, illetve a dohányzás iránti vágyat is enyhíti.

Botanikai leírás

A vad kakukkfű, mint termesztett rokona, a kerti kakukkfű, igen aromás, jellegzetes illatú, földön elterülő, 5-20 centiméterre növő, apró, kerek levelű növény. Kavicsos, sziklás talajokon, legelőkön, tisztásokon nő Európa nagy részén, Észak-Afrikában és Ázsiában egészen 3000 méter tengerszint feletti magasságig. A meszes talajt kedveli leginkább, ezért bőven terem a Bükk hegységben is. Halvány rózsaszínű, fehér vagy lilás virágzata a hajtások végén álörvökből álló füzérvirágzat, májustól szeptemberig nyílik. A mezei kakukkfű elnevezés gyűjtőneve a hazánkban vadon előforduló többféle kakukkfű fajnak, továbbá a kakukkfű keverék-fajoknak. Ezért a virág illata lehet akár a szurokfűére emlékeztető, vagy friss citromillatú, kámforos, még akár gombaszagú is.Évelő, lágyszárú félcserje. Szára 1 mm vastag, a tövénél elfekvő, a hajtás vége felálló. Levelei keresztben átellenesek, a többféle fajtól és keverékeitől függően a keskeny lándzsától az elliptikusig változó alakúak.

Gyűjtése

Leveles hajtásait (Serpylli herba) a virágzás elején, májustól júliusig szár nélkül gyűjtjük. Ha hajtásait a fás részek fölött vágják le, akkor egy évben többször is szedhető. Óvatosan szedjék, mert könnyen kifordul a gyökere. 5 kg friss mezei kakukkfűből, 3-4 kg friss kerti kakukkfűből kapunk 1 kg szárazat.

Hatóanyag

Hatóanyagai: 0,1-0,6% illóolaj (timol, carvacrol), tannin, szaponin, kávésav, flavonoidok, rozmaringsav.

Története

Latin neve (thymus) azt jelenti: bátorság, erő. Az egyiptomiak és az etruszkok a testek bebalzsamozásánál használták. A görögök a templomok oltárán égették, így tisztelegve az isteneknek. A szlávoknál szent növény volt, a Szentanya növénye, ukrán neve (mala materinka, anyácska) is erre utal. Dioszkoridész, a híres görög orvos májbetegségekre, bélgörcsökre, agyi keringési panaszokra és vízhajtóként használta. Plinius és Theophrastos is gyógynövényként említi. Linné, a neves botanikus, akinek a növények rendszertani besorolását köszönhetjük, migrénes fejfájását kúrálta vele. Ki tudja, hogyan fedezte fel a jeles botanikus, hogy a másnaposság tüneteit is enyhíti.