Nyírfa (Betula pendula)

A nyírfa az egyik legjobb vízhajtó, veseműködést segítő gyógynövény. Prosztatára, vesehomokhajtásra, vesekő oldásra egyaránt használható. Akut betegség esetén naponta 1-2 csészével fogyasztható. A húgyhólyag bakteriális és gyulladásos megbetegedései esetén napi 2-3 csészével iható, amíg a tünetek el nem múlnak. Reumára is jó, ilyenkor végezzenek tisztítókúrát vele: 6 hétig naponta két csészével ajánljuk, egyet délelőtt, egyet délután. Megelőzésre hetente 1-2 csészével iható: serkenti a veseműködést, a méregtelenítést. Szívelégtelenség esetén nem ajánlott!

Botanikai leírás

A Bükk hegységben is gyakori, szép fehér törzsű fa. Hosszú nyelű, kicsi levelei háromszögletűek, ágai hajlékonyak. Nőnemű virágai oválisak, hegyesek, tavasszal nyílnak. A hímnemű barkák ősszel jelennek meg. Az ágakról lógó barka adja a latin nevet: pendula = függő. Honos Európában, a mérsékelt égövi Ázsiában, Észak-Afrikában. Hazánkban a savanyú talajú domb- és hegyvidékeken fordul elő. A nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozik. A kifejlett nyírfa általában 20 m magas, fehérlő törzsével, lehajló ágaival díszfaként is ültetik. A fiatal fa kérge barnás színű. Az idős fák kérgének külső rétegei papírszerű szalagok formájában lehúzhatók.A közönséges nyír nem tévesztendő össze a molyhos nyírrel (Betula pubescens Ehrh.), amely védett, leveleit nem gyűjtjük. A molyhos nyír levelei a főér mentén szőrözöttek. Természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Gyűjtése

Gyógyászati célból kifejlett, egészséges leveleit (Betulae folium) június-július hónapban, kérgét (Betulae cortex), törzséből csapolt nedvét februárban gyűjtjük. 3 kg friss levélből kapunk 1 kg száraz drogot. A kérget kivágott fáról kell leszedni, nem szabad az élő fát károsítani!

Hatóanyag

Triterpén-szaponinokat, flavonoidot, illóolajat, cserzőanyagokat, glikozidákat, gyantát és cukrot tartalmaz. A levélben sok a C-vitamin.

Története

Az északi népek (lappok, vikingek) gyakran használták gyógyító tulajdonságait egészen az X. századig. Az amerikai indiánok a nedvét vértisztításra, a levelét ízületi bajokra és vesére, a kérgét bőrbetegségekre használták. Szent Hildegárd említi először a nyírfa barkájának sebgyógyító hatását. Egy 1565-ből származó olasz leírás a vesekőoldó tulajdonságáról számol be. A bölcsesség, a világmindenség fájának tartják: a sámánok a nyírfa törzsét megmászva jutottak közel az éghez, ahol gyógyulásukat keresték. A világ minden táján úgy tudták, hogy a nyírfa kiűzi a rosszat a testből. A római korban a törvényszolgák büntető fegyvere nyírfakéreggel volt borított. Ágaiból készült seprővel tisztították a sabbath-ra, a zsidó ünnepre készülők útját. A finn szaunákban vízbe áztatott nyírfavesszővel csapkodják a testet. A lengyelek cipőt készítenek puha kérgéből. Szintén a fa kérgét használják Oroszországban a bőr cserzésére.