2022.06.10.
„Megérett a cseresznye, piroslik az ágon…”
„Olyan sosem volt, hogy valahogy ne lett volna!” – szól a népi bölcselet, amit bár sokszor hallottunk, de mintha ezen a furcsa tavaszon mégis gyakoribb lett volna… A szokatlan hűvösség, a virágzás idején ránk köszöntő, a méhek repülését erősen zavaró esős időszak ellenére aztán valahogy mégis úgy lett, ahogy vártuk: végre itt van a cseresznye és a meggy érésének időszaka, az illatos levelek között bizony ott pirulnak a nyár első gyümölcsei.
Gyermekkorunkban a virágzó cseresznyefát „menyasszonynak” hívtuk – vőlegénye a mellette álló, Nagyapám ültette fenyő volt. Jóval később tudtam csak meg, hogy a „virágnézés” nemcsak a mi családunkban volt hagyomány, de a távoli Japán kultúrájának is meghatározó eleme.
Mint minden gyümölcsfaj esetében, a cseresznyékből is számtalan fajtát ismerünk, és ezeket legkönnyebben érési idejük, vagy éppen színük alapján tudjuk megkülönböztetni. Az egészen korai fajtákat már május végén szüretelhetjük, míg a hatalmas, késői érésű társaik csak június közepén kerülnek a szedővödörbe. A cseresznyék között sötét-fekete gyümölcsöt éppúgy találunk, mint hófehér, vagy éppen sárga héjú változatot.
A cseresznyefák nem tartoznak a leghosszabb életű fafajok közé, ennek ellenére néhol valódi matuzsálemekkel is találkozhatunk. A Bakonyalja egyik elhagyott falujának valamikori főutcája helyét ma már csak az 1-1,5 méter (!) törzsátmérőjű „ősfák” mutatják. A vöröses, sötéten erezett, viszonylag tömör cseresznyefát az asztalosiparban is gyakorta használják, ami annak is köszönhető, hogy száradáskor kevésbé hajlamos a repedésre. A rendkívül szép színű és erezetű fát szívesen használják különleges bútorok készítésére is.
Vadcseresznyével szinte bárhol találkozhatunk, mivel természetes terjesztésében a madárvilág is nagy szerepet vállal. Feltehetően erre utal a növény tudományos neve is: Cerasus avium – ahol a második rész az „avis”, azaz madár szóból ered. Az érett gyümölcsöt elfogyasztó madarak a magokat akár több kilométerre is elszállíthatják, mielőtt elpottyantanák valahol. A cseresznye eredetileg erdei faj volt, így növekedése csúcsdomináns, azaz mindig a legfelső rügyek fejlesztését részesíti előnyben, hogy az erdő egyéb fái között magasra nőve elegendő fényhez juthasson. Termesztésbe vonva ez a tulajdonsága azonban már korántsem válna hasznunkra, ezért a fiatalabb fák csúcsrügyeit óvatosan kicsippentették, így megfelelő magasságban elágazásra késztették a növényt.
A cseresznye szinte mindenhol megél, azonban leginkább a középkötött, levegős, jó vízellátású talajjal bíró helyeket kedveli. Fényigényes, szereti a meleget, de a magas talajvizet nem kedveli.
A cseresznye gyümölcsét nagyon sokféle módon használhatjuk fel, de mivel nyomódásra különösen érzékeny, szedéskor sem célszerű nagy vödrökbe gyűjteni, illetve tároláskor is inkább ládákat használjunk. Ellentétben egyéb gyümölcsökkel a cseresznye nem képes utóérésre, ezért ha nem magunk szedjük a fáról, érdemes a piacon már teljesen érett gyümölcsöt vásárolni. Érdekesség, hogy frissességét legkönnyebben a gyümölcs száráról tudjuk megállapítani: a zöld kocsány nehezen törhető, azonban az idő múlásával barnul, roppanthatóvá válik.
Egyre többen tudják, hogy a terméskocsány nemcsak a gyümölcs frissességének mutatója, de teaalapanyagként is nagyon jól használható! A nyákoldásra, vízhajtásra is használt szárakat a téli időszakra szárítással tartósíthatjuk. A kocsányok mellett a cseresznye friss leveleit is érdemes gyűjteni: borba áztatva különleges ízű italt készíthetünk belőlük. Bővebben itt olvashat a cseresznye jótékony hatásairól.
Ha szeretné mélyíteni tudását és a gyakorlatban is megtapasztalni, milyen orvosságok rejlenek „fűben-fában”, akkor jelentkezzen dr. Pottyondy Ákos 3 napos túrájára itt!
dr. Pottyondy Ákos
