2023.05.08.

Viricselés

.

A népi gyógyászat kincsestárában néha egészen különleges értékekre bukkanhatunk, ilyen a jellemzően tavasszal gyűjthető virics (Viricselés), azaz favíz is. A téli nyugalmi időszakot követően a fák nedvkeringése tavasszal ismét beindul, hogy a gyökerek irányából nedvességet és tápanyagot szállítson a leveleket és virágokat bontó ágvégek felé. Az 1862-ben kiadott Czuczor–Fogarasi szótár szerint a virics „a szőlő kivételével, a növényekből, vagy azok magvaiból, gyümölcséből kifőzött, kisajtolt, kieresztett, kifolyott lé, nedv. … Ha tavaszkor a nyírfát megvágják, az ebből kifolyó nedv. Gömörben a fának forrása tavaszkor. Különösen a székelyeknél a pálinka-, vagy serfőzéskor azon nedv, mely az illető anyagból legelőször csepeg ki.” 

A viricselés története

A különféle fák nedvét a természetben élő népek a világ szinte minden táján fogyasztják, az északi népek például a hal- és húsalapú étkezés kiegészítőjeként vitamin- és ásványianyag-bevitel céljából fogyasztották, de erjesztési eljárással különféle italokat is készítettek belőle. A favizek kinyerése és felhasználása a Kárpát-medencéhez hasonló, bővebben termő vidékek népei számára sem ismeretlen, a nyírfa, a dió és egyéb fák tavaszi nedvét hazánkban még ma is sok helyen gyűjtik, a Székelyföldön és az Őrség egyes vidékein még ma is találkozhatunk a kifejezetten erre a célra faragott viricseskádakkal.

A favíz gyűjtésének módszere

A favíz gyűjtése valójában egészen egyszerű feladat, de mint mindig, ez esetben is van pár olyan apróság, amire mindenképpen érdemes és illik odafigyelni!

Mindenekelőtt a legfontosabb, hogy mint a gyógynövények gyűjtése esetében mindig, úgy ez esetben is tartsuk be a „Tisztán és tartamosan!” főszabályt. Ügyeljünk arra, hogy a gyűjtés során minél kevésbé okozzunk kárt a fákban, és csak a lehető legszükségesebb mértékben vágjunk-fúrjunk a törzsekbe.

A favizek kinyeréséhez a fa törzsébe egy kb. 6-8 centiméter mély, legfeljebb 10 milliméter átmérőjű lyukat kell fúrni, amibe aztán egy, a lyukba szorosan illeszkedő gumicsövet csúsztatunk. A gumicső másik végét a gyűjtőedénybe helyezzük, amit egy madzaggal akár a fa egyik ágához, vagy magához a törzshöz is rögzíthetünk. (A legegyszerűbb persze, ha a gumicső elég hosszú ahhoz, hogy az edényt a földre helyezzük.). A gyűjtőedényre célszerű egy tetőt tenni, amely megakadályozza, hogy az édes nedvet kedvelő különböző rovarok az összegyűjtött italba potyogjanak. Ilyen esetben a gyűjtőcsövet a tetőre vágott lyukon keresztül engedhetjük az edénybe.

Arra is oda kell figyelni, hogy csak annyi nedvet csapoljunk, amit még gond nélkül pótolni tud a fa. A tavasz kezdetén beinduló nedvkeringés a gyökerek felől az ágvégek irányába szállítja azokat a tápanyagokat, ásványi összetevőket, melyekre a növénynek a levelek, virágok, majd a gyümölcsök kifejlesztéséhez van szüksége. Ezen nedvesség mértéktelen lecsapolásával akár a fa életét is veszélybe sodorhatjuk! Fontos azt is tudni, hogy a legtöbb viricset a fiatal, egészséges fák szolgáltatják. Az idősebb fák nedvkeringése fokozatosan csökken, majd megszűnik. Idősebb fákat ezért nem is érdemes, de nem is illendő megcsapolni…

Amikor már elegendő mennyiségű favizet sikerült összegyűjteni, az okozott sebet természetesen nem szabad csak úgy otthagyni! A gumicső kiszedését követően a fúrt lyukat a fa saját ágából faragott kis dugóval zárjuk le! Így meg tudjuk akadályozni, hogy különféle kórokozók, kártevők jussanak a fa belsejébe.

A favíz felhasználása

A favizet számos módon és célra felhasználhatjuk, mivel nagyon sok olyan összetevőt tartalmaz. Melyek az emberi szervezetre is kedvező hatással van. Nyers formában, belsőleg fogyasztva kifejezetten jó alapját jelentheti tavaszi méregtelenítő léböjtkúráknak, míg külsőleg bőrproblémák, túlzott zsírosodás esetén is hasznosíthatjuk. Erjesztett formában gyógynövények kivonatolására is alkalmas, de kozmetikumoknak is izgalmas összetevője lehet!

Dr. Pottyondy Ákos