Apróbojtorján (Agrimonia eupatoria)

Az apróbojtorján teáját torokfertőtlenítésre, máj- és epeműködés szabályozására, bélrenyheségre, vizelettartási problémákra ajánljuk, reumára pedig a főzetéből készült fürdőt. Jó vérszegénység ellen is. Korlátlan ideig iható. Élvezeti teaként is fogyasztható. Virágos hajtását gyűjtjük.

Botanikai leírás

Egyik legcsinosabb gyógynövényünk. Hazánkban gyakran előforduló, évelő lágy szárú növény, amely a rózsafélék (Rosaceae) családjának tagja. Aranysárga virágai fürtökben fejlődnek, apró termése horgasan kapaszkodik emberre, állatra. Aromadús, nem túl erős illata tavasszal intenzívebb. Népi neve agármony, patikai párlófű, királyasszony káposztája. Szent Vilmos füvének is nevezik. 40 cm magas, sövények és utak mentén nő, árnyékos erdőszéleken. Egész Európában, Nyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában elterjedt. Összetett levelei gyéren szőrözöttek, fűrészes szélűek. Virágzása júniustól a fagyokig is eltarthat.

Gyűjtése

A virágos-leveles hajtás felső, 20-30 cm-es részét (Agrimoniae herba) gyűjtjük teljes virágzáskor, júniustól augusztusig. 4 kg friss növényből 1 kg száraz herbát kapunk.  Vele azonos értékű a ritkábban előforduló szagos párlófű (Agrimonia procera Wallr.), amelynek szára elágazik, sziromlevelei kicsípett csúcsúak.

Hatóanyag

Az apróbojtorján cserzőanyagokat, kovasav-származékokat, tannint, katechint, flavonoidokat, pl. luteolint tartalmaz.

Története

10 000 éves ősember barlangokban már fellehetőek a nyomai. Az ókorban szürkehályogra, kígyómarásra, sárgaságra használták. Dioszkoridész különböző fekélyekre ajánlotta. Szent Hildegárd lázcsillapításra és emlékezet kiesésre használta. A múlt század elején vérköpésre és tbc-re javasolták az összehúzó hatása miatt.  Az 1700–as évekből van feljegyzés arról, hogy sárgaság ellen eredményesen használták forrázatát. Az amerikai és kanadai indiánok szintén lázcsillapításra használják. A középkorban mágikus erőt tulajdonítottak neki: elbeszélések szerint a párna alá tett apróbojtorján mély álomba ringatja az embert. Érdekesség, hogy Bükkszenten népiesen az öregek “bojtorvány”-nak hívják, Borsodban és Nógrád megyében pedig  használják a “repik” megnevezést is.