Gyógynövények betegségekre
Milyen betegség gyógymódjára kíváncsi?
Melyik gyógynövényre kíváncsi?
Diófa (Juglans regia)
A diófa leveléből készült teát külsőleg egyes bőrkiütésekre, lábszárfekélyre és egyéb, nehezen gyógyuló sebekre ajánljuk. De kiváló kelések, fagyások borogatására, ülőfürdőként aranyérbántalmakra, torokgyulladás esetén pedig gargarizálónak használják.
Külsőleg van szemtisztító hatása is.
Botanikai leírás
A balkáni eredetű közönséges dió a diófafélék (Juglandaceae) család tagja, a közismert gyümölcséért termesztett, impozáns méretű, akár 20 m magasra is megnövő fa. Könnyen felismerhető a sima, világos kérgéről és a levélszáron ülő 5-9 nagy méretű leveléről. Gyümölcsét, a diót zöld burok veszi körül. A mérsékelt égöv alatt mindenhol termesztik termése és olaja miatt.
A népi gyógyászat korábban felhasználta a szárított termésburkot, és a diótöréskor nyert, a termésben található közfalat, amelyekből főzet készült.
Gyűjtése
Gyógynövényként a zöld burkot, sőt magát a termést is használják, gyógyteát azonban a levélből készítünk. A diólevelet június végétől augusztusig gyűjtjük, olyankor, mikor már szép sötétzöld a színe, de még nem jelennek meg rajta a rozsdafoltok. A leszedett, ép, nem foltos leveleket megszárítjuk, összevágjuk, szellős, száraz helyen tároljuk. 4-5 kg friss levélkéből lesz 1 kg száraz drog.
Hatóanyag
A teljesen kifejlődött, megvastagodott szövetű, a szárról lefosztott szárított levélkéi adják a drogot (Juglandis folium), amely többek között juglont, hidrojuglont, cseranyagokat, flavonoidokat, illóolajat tartalmaz.
A dió termésében számos vitamin és ásványi só található: magnézium, foszfor, vas, kalcium, cink, B9-, B6-, E- és A-vitamin.
Története
,,A dió a magyarok szent fája, számos magyar legendában szerepel. A bölcsesség, az erő szimbóluma, termésének alakja miatt a kozmosz és az emberi agy jelképe. Levelei növekedésgátló vegyületeket építenek fel, ezeket az eső lemossa a talajra. Így gondoskodnak a diófák arról, hogy lombkoronájuk alatt ne nőjenek, szaporodjanak saját gyermekeik. “ (Jéki László: A bölcs diótól a pesto mártásig)
Valóban, a diófa alatt nem nő meg más növény: a levelek lehullásakor felszabaduló juglon több hónapig marad a talajban, mielőtt elbomlik, mérgező más növényekre.