2022.07.19.

Betekintés a gyógynövénytúrák kulisszái mögé

Gyógynövénytúráink sajátossága, hogy a száraz és unalmas előadások helyett a túravezetők minden gyógynövény esetében valamilyen érdekes történettel mutatják be az adott növényt. Ha nem vett még részt egyik túránkon sem, bemutatunk ezek közül néhányat. Szavakkal nehéz átadni, milyen az, amikor az orbáncfű elmorzsolva piros színnel megfesti az ember kezét, ezért ha tényleg érdeklik a gyógynövények, jelentkezzen valamelyik túránkra.

Közönséges orbáncfű – Jézus vére

Az orbáncfű virágát ujjaink között elmorzsolva a virág vörösesbarnára festi a bőrt. Volt rá példa, hogy olyan gazdag levet engedett, hogy mint a vér, úgy folyt végig a túravezető kezén. Egy történet szerint ez nem más, mint „Jézus vére”. Történt ugyanis, hogy amikor Jézust keresztre feszítették és oldalába lándzsát döftek, az aláhulló vér beterítette a kereszt tövében virágzó orbáncfüvet. A növény a krisztusi vért magába szívta és ez által lett ilyen kiváló gyógyító növényünk, ami sok ember életét mentette már meg és tette jobbá. Tehát ez a kiserkenő folyadék a mai napig is „Jézus vérét” jelképezi.

Hallott már a Planta teáról?

Ez az élvezeti tea az 1970-es évekig volt kapható hazánkban, így csak az idősebb korosztály emlékeiben élhet. Több írás teakeverékként tesz róla említést, melynek többek között eleme az erdei málna- és szederlevél, valamint az erdei szamóca levele is, viszont sok helyen csak a szeder leveléről beszélnek. A Planta teát évtizedeken keresztül élvezeti teaként kínai fekete tea pótlására használták. Elterjedésének oka a világháború volt. Ugyanis a háború egyik következménye az élelmiszerhiány és a beszerzési nehézség volt. A kínai fekete tea beszerzése is komoly nehézségekbe ütközött, így ebből a termékből igen kevés érkezett hazánkba, ennélfogva nagyon ritka, és természetesen drága volt. Tea fogyasztására továbbra is volt igény.

Útifű méhcsípés kezelésére azonnal

Mezőfi Attila túravezetőnk története: „az egyik túravezetés során már javában az erdő felé tartottunk, amikor megkörnyékezett egy igen elszánt méhecske, és homlokon csípett. A fullánkot az egyik túrázó vette ki, és a helye igen gyorsan duzzadni kezdett. Mondtam a csoportnak, hogy legalább élőben is láthatják a növény helyes alkalmazását. Az összerágott növényi pépet körülbelül negyed óráig tartottam a homlokomra, tovább azért nem, mert elég nehéz volt így magyarázni és folytatni a túrát. Ez a rövidke idő is elég volt ahhoz, hogy mire megérkeztünk a faluba, nyoma se volt a csípésnek. A másik eset az egyik túrázótársunknál történt. Ekkor egy idősebb hölgy feje tetejét csípte meg ugyancsak egy méhecske. Itt a dolgok rosszabbul is elsülhettek volna, mint az én esetemben, ugyanis a hölgy egy kicsit bepánikolt. Ennek az volt az oka, hogy allergiás volt a méhcsípésre, és egyben kicsit óvatlan is, mert semmit nem hozott magával az ilyen esetekre, pedig ez bármikor, bárkivel előfordulhat. Nem volt mit tenni, a jól bevált módszert alkalmaztattam vele. Ő a túra végéig rajta tartotta a pépet az igencsak nagyra nőtt duzzanaton. Mire a gyógynövényházhoz érkeztünk, a felére csökkent ez a duzzanat, hál’ istennek nála is hatott. Mindkét alkalommal a széleslevelű útifű levelét használtuk, de ha keskenylevelű lett volna, az is ugyanúgy megfelelő.”

Közönséges palástfű – a természetes szépségcsepp!

Ennek a gyógynövénynek van egy érdekessége, ami főként a kora reggeli órákban látványos. A növény egyébként is nedvességet választ ki, de hajnali órákban, amikor a harmatcseppek a levelek legalsó részén megülnek, még inkább szemet gyönyörködtetőek, amikor ezeket a cseppeket a nap első sugarai megvilágítják. Ezek a csillámló kis cseppecskék olyanok, mintha üveg-, vagy inkább fénylő kristálygömbök lennének. Ez a jelenség eső utáni napsütésnél is megfigyelhető. Az alkimisták állítólag szintén felfigyeltek a palástfű bájára és azt feltételezték, hogy ezek a nedvek csodatévő elixír alapanyagai is lehetnek, vagy akár arany is kinyerhető a növényből. Természetesen egyikre sem alkalmas, viszont a próbálkozásuknak köszönhetően az alkimistákról az Alchemilla nevet örökölte a növény.

Ezekre a cseppekre a dámák is felfigyeltek. Ők híresek voltak hiúságukról, a lehető legdivatosabban próbáltak öltözködni, igyekeztek szépségükkel kitűnni a tömegből. Ehhez szükség volt arra, hogy fiatalosok maradjanak, bőrük szép legyen, ne legyenek ráncosak. Ezeknek a hölgyeknek a lillafüredi üdülők kedvelt pihenőhelyeik voltak. Üdülésük alatt sem hagytak fel szépségük, bőrük karbantartásával, ezért képesek voltak ezeket a cseppeket a helybéli emberektől felvásárolni, és ezekkel kenegették bőrüket. Mennyire volt hatékony, mennyire nem, azt sajnos nem tudjuk.

Fontos megjegyezni, hogy a cseppek ugyan bátran gyűjthetők, de a növény nem, ugyanis védett hazánkban. Védettségére azért van szükség, mert igen kevés van belőle.

Szent László tárnics

A történet szerint Szent László király táborában a katonák körében felütötte a fejét a pestisjárvány. Tizedelte az embereket, ezért a király Istenhez fohászkodott, aki angyalokat küldött hozzá álmában. Az angyalok azt javasolták neki, hogy másnap a legjobb emberével a magasba, csak úgy, vaktában lövessen ki egy nyílvesszőt. Ahol a nyílvessző földet ér, amelyik növényt keresztülszúrja, az lesz alkalmas a járvány leküzdéséhez. A tárnics volt az, melynek köszönhetően a betegek felépültek betegségükből. A legendát erősíti a tény, gyöktörzse lázcsillapító hatású anyagot tartalmaz. A rokon faj sárga tárnics (Gentiana lutea) gyöktörzsét keserűlikőrökben alkalmazzák. A Szent László tárnics hazánkban védett növény.

Ha szeretné ezeket az élményeket, történeteket élőben is átélni a gyógynövények között, hegyek ölelésében, jelentkezzen a Györgytea gyógynövényismereti túráira! Siessen, le ne maradjon!