2022.12.21.

A karácsony íze és illata

Az ünnepeknek illatuk van és ízük.

A karácsony számomra a foszlós kalács, amit anyám reggelre frissen sütött, mazsolát is tett bele. Kerek volt a kalács, lábasban sütötte. Fényes barna volt a teteje, fehér, foszlós a belseje. Beszívtam az illatát, édes volt, cukros, tapintásra olyan puha, hogy azóta sincs hozzá fogható. Kakaó járt mellé, az ritka luxus volt nálunk.

A karácsony színe nekem a fehér, biztos a hó miatt. Egy gyerekkori emlékem inkább csak egy hangulat: az ablakban állva bámultam, ahogy sűrűn hulltak az utcán az óriási hópelyhek, aranyosra festette őket az utcai lámpafény. Szemben velünk a téren egy templom állt, oda jártunk megcsodálni a betlehemi jászolt. A templomtorony szinte eltűnt a kavargó hóesésben, a tér, az utca kihalt volt, mindenki otthon ünnepelt.

A családjával.

Család nélkül szomorú az élet. A szüleink óvó, féltő szeretete vesz körül bennünket gyerekként, azután mi magunk is családot alapítunk. Amikor elveszítjük szüleinket, akik az élet megtartó gyökerei voltak számunkra, számot kell vetnünk azzal, hogy onnantól mi vagyunk a következő nemzedék gyökere. Abba kapaszkodhatnak, az táplálja őket.

Nem minden családban harmonikus a kapcsolat a szülőkkel- testvérekkel- gyerekekkel. Nehezemre esik megérteni, hogy lehet az, hogy a legközelebbi rokonok évekig, ha nem halálig tartogatják haragjukat a másik ellen, legyen az testvér, sógor vagy gyermek.

Ez a karácsony legyen a kibékülés ünnepe. Keressék egymást, bocsássanak meg egymásnak, amíg lehet, hiszen az élet olyan mulandó. Eljön a pillanat, amikor már nem lehet jóvá tenni semmit. Halandók vagyunk és tökéletlenek.

Teréz anya örökérvényű imáját küldöm sok szeretettel erre a karácsonyra mindnyájuknak. Gondolkozzanak el rajta, nézzenek magukba, bocsássanak meg gyarló önmaguknak és gyarló családtagjaiknak. Amíg van rá lehetőségük.

Teréz anya napi imája: 

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé.
Ahogy gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek.
Ahol sértés, oda megbocsájtást.
Ahol széthúzás, oda egyetértést.
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétely, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol szomorúság, oda örömet.

Lopes-Szabó Zsuzsa